Július:

31-én  a török hadsereg és flotta mozgósítása.

Augusztus:

2-án     A török kormány együttműködési megállapodást ír alá Németországgal és Ausztria-Magyarországgal (mivel attól tartanak, hogy egy európai konfliktusban a britek és a franciák nem védenék meg az országot Oroszország területi követeléseitől, ha az orosz szövetségesük elvesztésével járna). Németország garantálja az Oszmán Birodalom határait. Ahmed Dzsemál pasa tengerészeti miniszter angol-barát politikája helyett egyre inkább Enver pasa hadügyminiszter (korábbi berlini török katonai attasé) németbarát politikája érvényesül.

3-án     az „Ottomán Tengerészeti Botrány”: Winston Churchill utasítására a Vickers hajógyár megtagadja az akkor még angol-barát török kormány által 1911-ben megvásárolt és (többnyire közadakozásból) teljes egészében ki is fizetett SULTAN OSMAN I. szuper-dreadnought átadását Rauf Bey kapitány és 500 török tengerésze számára, attól félve, hogy a hajó német kézbe kerül (a hajót az AGINCOURT névre keresztelik). Az épülőfélben lévő, szintén kifizetett RESHADIYE dreadnought-ot ugyancsak lefoglalják (s ERIN néven állítják szolgálatba), az építeni kezdett FAITH SULTAN MEHMED dreadnought-ot lebontják (http://www.donanmatarihi.com/wp-content/uploads/
2013/07/O-169_0922.jpg; http://www.donanmatarihi.com/donanma-mecmuasi-39-2/).

4-én     az ISTINYE aknarakó elaknásítja a Boszporuszt (csak egy keskeny csatornát hagyva szabadon az európai oldalon a flotta számára).

Mezopotámiában a török flotta helyi egységei – a MARMARIS folyami ágyúnaszád, a No 1, 2, 5, 6, 7 és 8. jelű motoros naszádok és néhány géppuskával felszerelt motorcsónak – számára elrendelik a járőrszolgálatot a Tigris- és az Eufrátesz-folyón. A Satt el-Arabon (a két folyó 150 km hosszú közös szakasza a tengerig) 37 km hosszú folyamzár létesül, a KILIDBAHRI nevű öreg korvettet pedig (amely az aktív szolgálatból kivont lakóhajóként szolgált) az ellenséges folyamerők behatolását megakadályozó torlaszhajóként elsüllyesztik Bászra előtt a folyóban.

11-én  a britek által üldözött német Földközi-tengeri Hajóraj egységei, az SMS GOEBEN csatacirkáló és az SMS BRESLAU könnyűcirkáló megérkeznek a Dardanellákhoz és engedélyt kapnak az török kormánytól az áthaladásra.

16-án   a német hajókat a császári német kormány az „Ottomán Tengerészeti Botrány” miatti kárpótlásként a személyzettel együtt 80 millió német márkáért eladja Törökországnak. A lakossági gyűjtésből kifizetett SULTAN OSMAN I. és RESHADIYE – a „nép hajói” – lefoglalását és a német hajók átadását Enver pasa a közvélemény német orientációjának erősítésére használja fel. Az SMS GOEBEN a JAVUZ SZULTÁN SZELIM, a BRESLAU a MIDILLI nevet kapja.

18-án   A brit nagykövet – a diplomáciai kapcsolatok megszakítása nélkül – elutazik Konstantinápolyból. Ahmed Dzsemál pasa tengerészeti miniszter angol-barát politikája végleg elszigetelődik.

Szeptember:

9-én     az török haditengerészet mellett addig tanácsadóként működő brit Limpus tengernagy és a brit tengerészeti misszió elhagyja Törökországot.

17-én  Souchon tengernagy, a JAVUZ SZULTÁN SZELIM (ex-GOEBEN) parancsnoka, átveszi a török haditengerészet ellenőrzését, mely így gyakorlatilag a birodalmi német flotta egyik divíziójává válik.

21-én  a JAVUZ SZULTÁN SZELIM két török romboló (TASOZ, BÁSZRA) kíséretében fekete-tengeri őrjáratra indul az orosz hajók előcsalogatásának céljával, ütközetre készen. Akcióra nem kerül sor.

23-án   Souchon tengernagyot formálisan is kinevezik az török flotta parancsnokává.

27-én  a Brit Dardanella Hajóraj elfog egy török torpedónaszádot, mire a part menti török erődök német parancsnoka a vízi út lezárásáról dönt. Ez érzékenyen érinti Oroszországot, hiszen exportjának csaknem a fele ezen az úton érkezik.

Október:

15-én  a kevés rombolóra tekintettel az török tengerészeti miniszter 2-re mérsékeli a Boszporuszon túli (fekete-tengeri) őrjáratok számát, a török flotta zömét pedig a Márvány-tengeren vonja össze.

20-án   a perzsa SIRÁZ tehergőzös török aknára fut és elsüllyed a Boszporusz vizein, Rumelihiszár közelében.

27-én  az Oszmán Birodalom hosszú partvidékének különböző bázisairól a Márvány-tengerre rendelt hadihajók teljes létszámban összegyűlnek, a partvidék védtelen marad. A török flotta kifut az orosz partok irányába. Enver pasa eredetileg nyílt tengeri összecsapást szeretett volna kiprovokálni, hogy a törökök utóbb önvédelemnek állíthassák be a történteket. Souchon tengernagy azonban „eltökélte, hogy akár akaratuk ellenére is háborúba viszi a törököket”, ezért az orosz kikötők meglepetés-szerű bombázását tervezte. Az orosz flottát a Konstantinápolyból megszerzett értesülések alapján arra utasították, hogy semmiképpen se lőjenek először, hadd legyen nyilvánvaló a világ előtt a török agresszió.

29-én  a „szevasztopoli ébresztő”. 03:00 órakor török hadihajók bukkantak elő a ködből az orosz partvidék több pontján. A Fekete-tengeren a világháború első lövéseit a MUÂVENET-I MILLÎYE és a GAYRET-I VATÂNIYE török rombolók adták le Odessza kikötőjében. A JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló, a SAMSUN és TAŞOZ rombolókkal Szevasztopolt bombázta, a HAMIDIYE védett cirkáló Feodosziát, a BERK-I SATVET torpedócirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló pedig Novorosszijszkot támadta. A hadüzenet nélküli, meglepetésszerű támadás ellenére az eredmények messze elmaradtak a várakozásoktól: csak két kis hadihajó és néhány kereskedelmi hajó süllyedt el. A MUAVENET romboló 64 m-ről kilőtt torpedójával elsüllyesztette a DONYECK ágyúnaszádot (amelyet később kiemeltek és kijavítottak). Mivel a török rombolók a Souchon által előírt idő előtt támadtak, az odesszai helyőrség rádión figyelmeztette Szevasztopolt, ahol az érkező török hadihajókat már felkészülten várták. Csak a PRUT aknarakó süllyedt el, amelyet a saját legénysége árasztott el, nehogy a fedélzeten lévő aknák felrobbanjanak. A többi megtámadott kikötőben egyetlen orosz hadihajó sem állomásozott.

31-én  a támadás relatív eredménytelenségéről értesülve a következményektől megrettent török kabinet újra angol- és németbarát pártokra szakad. A nagyvezír, Szaid Halim pasa az oroszoknak szóló bocsánatkérő levelet fogalmaztat.

November:

1-én     az török flotta visszatér a kikötőibe. A török kormány bocsánatkérő levelét átadják Szentpéterváron. Az orosz kormány ultimátummal válaszol, amelyben lényegében megismétli az egy nappal korábbi brit ultimátum követeléseit. Az Oszmán Birodalom a követelések teljesítését elutasítja, ezért 2-án Oroszországgal beáll a hadiállapot.

A brit HMS VOLVEREINE és SCORPION rombolók – miután a legénységnek elegendő időt hagytak a hajóelhagyásra – ágyútűzzel elsüllyesztik az török BEYRUT és KINALIADA ellátó-hajókat Izmit kikötőjében.

5-én     Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen az Oszmán Birodalomnak.

11-én  az Oszmán Birodalom hivatalosan hadat üzen a Hármas Antantnak.

14-én  V. Mohamed szultán és kalifa dzsihádot (szent háborút) hirdet a nyugati hatalmak ellen.

18-án   A Szárics-foki csata — a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló megütközik az Orosz Fekete-tengeri Flotta 5 pre-dreadnought típusú csatahajójával (EVSZTAFI, JOAN ZLATOUSZT, PANTELEIMON, TRI SZVJATITELIJA, ROSZTISZLÁV) és 3 cirkálójával (KAGUL, ALMAZ és PAMJAT MERKURIA) a Kírm-félsziget délnyugati partjai előtt. A JAVUZ nyitó sortüze megölt 13 orosz tengerészt és további 3-at megsebesített az EVSTAFI fedélzetén, a további sortüzekben pedig további 34 matróz elesik és másik 24 megsebesül. A JAVUZ ütegfedélzetén egy orosz gránát behatol a páncéozott kazamatába, ahol elpusztítja az egyik löveg személyzetét. Az orosz flotta visszavonul.

December:

10-én  a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló bombázta az Oroszországhoz tartozó grúziai Batum (ma: Batumi) kikötőjét.

30-án    az ISZTAMBUL és a GALATA nevű régi szultáni jachtokat tengeralattjáró-figyelő szolgálatra osztják be.