Oszmán haditengerészet - 1914
Július:
31-én a török hadsereg és flotta mozgósítása.
Augusztus:
2-án A török kormány együttműködési megállapodást ír alá Németországgal és Ausztria-Magyarországgal (mivel attól tartanak, hogy egy európai konfliktusban a britek és a franciák nem védenék meg az országot Oroszország területi követeléseitől, ha az orosz szövetségesük elvesztésével járna). Németország garantálja az Oszmán Birodalom határait. Ahmed Dzsemál pasa tengerészeti miniszter angol-barát politikája helyett egyre inkább Enver pasa hadügyminiszter (korábbi berlini török katonai attasé) németbarát politikája érvényesül.
3-án az „Ottomán Tengerészeti Botrány”: Winston Churchill utasítására a Vickers hajógyár megtagadja az akkor még angol-barát török kormány által 1911-ben megvásárolt és (többnyire közadakozásból) teljes egészében ki is fizetett SULTAN OSMAN I. szuper-dreadnought átadását Rauf Bey kapitány és 500 török tengerésze számára, attól félve, hogy a hajó német kézbe kerül (a hajót az AGINCOURT névre keresztelik). Az épülőfélben lévő, szintén kifizetett RESHADIYE dreadnought-ot ugyancsak lefoglalják (s ERIN néven állítják szolgálatba), az építeni kezdett FAITH SULTAN MEHMED dreadnought-ot lebontják (http://www.donanmatarihi.com/wp-content/uploads/
2013/07/O-169_0922.jpg; http://www.donanmatarihi.com/donanma-mecmuasi-39-2/).
4-én az ISTINYE aknarakó elaknásítja a Boszporuszt (csak egy keskeny csatornát hagyva szabadon az európai oldalon a flotta számára).
Mezopotámiában a török flotta helyi egységei – a MARMARIS folyami ágyúnaszád, a No 1, 2, 5, 6, 7 és 8. jelű motoros naszádok és néhány géppuskával felszerelt motorcsónak – számára elrendelik a járőrszolgálatot a Tigris- és az Eufrátesz-folyón. A Satt el-Arabon (a két folyó 150 km hosszú közös szakasza a tengerig) 37 km hosszú folyamzár létesül, a KILIDBAHRI nevű öreg korvettet pedig (amely az aktív szolgálatból kivont lakóhajóként szolgált) az ellenséges folyamerők behatolását megakadályozó torlaszhajóként elsüllyesztik Bászra előtt a folyóban.
11-én a britek által üldözött német Földközi-tengeri Hajóraj egységei, az SMS GOEBEN csatacirkáló és az SMS BRESLAU könnyűcirkáló megérkeznek a Dardanellákhoz és engedélyt kapnak az török kormánytól az áthaladásra.
16-án a német hajókat a császári német kormány az „Ottomán Tengerészeti Botrány” miatti kárpótlásként a személyzettel együtt 80 millió német márkáért eladja Törökországnak. A lakossági gyűjtésből kifizetett SULTAN OSMAN I. és RESHADIYE – a „nép hajói” – lefoglalását és a német hajók átadását Enver pasa a közvélemény német orientációjának erősítésére használja fel. Az SMS GOEBEN a JAVUZ SZULTÁN SZELIM, a BRESLAU a MIDILLI nevet kapja.
18-án A brit nagykövet – a diplomáciai kapcsolatok megszakítása nélkül – elutazik Konstantinápolyból. Ahmed Dzsemál pasa tengerészeti miniszter angol-barát politikája végleg elszigetelődik.
Szeptember:
9-én az török haditengerészet mellett addig tanácsadóként működő brit Limpus tengernagy és a brit tengerészeti misszió elhagyja Törökországot.
17-én Souchon tengernagy, a JAVUZ SZULTÁN SZELIM (ex-GOEBEN) parancsnoka, átveszi a török haditengerészet ellenőrzését, mely így gyakorlatilag a birodalmi német flotta egyik divíziójává válik.
21-én a JAVUZ SZULTÁN SZELIM két török romboló (TASOZ, BÁSZRA) kíséretében fekete-tengeri őrjáratra indul az orosz hajók előcsalogatásának céljával, ütközetre készen. Akcióra nem kerül sor.
23-án Souchon tengernagyot formálisan is kinevezik az török flotta parancsnokává.
27-én a Brit Dardanella Hajóraj elfog egy török torpedónaszádot, mire a part menti török erődök német parancsnoka a vízi út lezárásáról dönt. Ez érzékenyen érinti Oroszországot, hiszen exportjának csaknem a fele ezen az úton érkezik.
Október:
15-én a kevés rombolóra tekintettel az török tengerészeti miniszter 2-re mérsékeli a Boszporuszon túli (fekete-tengeri) őrjáratok számát, a török flotta zömét pedig a Márvány-tengeren vonja össze.
20-án a perzsa SIRÁZ tehergőzös török aknára fut és elsüllyed a Boszporusz vizein, Rumelihiszár közelében.
27-én az Oszmán Birodalom hosszú partvidékének különböző bázisairól a Márvány-tengerre rendelt hadihajók teljes létszámban összegyűlnek, a partvidék védtelen marad. A török flotta kifut az orosz partok irányába. Enver pasa eredetileg nyílt tengeri összecsapást szeretett volna kiprovokálni, hogy a törökök utóbb önvédelemnek állíthassák be a történteket. Souchon tengernagy azonban „eltökélte, hogy akár akaratuk ellenére is háborúba viszi a törököket”, ezért az orosz kikötők meglepetés-szerű bombázását tervezte. Az orosz flottát a Konstantinápolyból megszerzett értesülések alapján arra utasították, hogy semmiképpen se lőjenek először, hadd legyen nyilvánvaló a világ előtt a török agresszió.
29-én a „szevasztopoli ébresztő”. 03:00 órakor török hadihajók bukkantak elő a ködből az orosz partvidék több pontján. A Fekete-tengeren a világháború első lövéseit a MUÂVENET-I MILLÎYE és a GAYRET-I VATÂNIYE török rombolók adták le Odessza kikötőjében. A JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló, a SAMSUN és TAŞOZ rombolókkal Szevasztopolt bombázta, a HAMIDIYE védett cirkáló Feodosziát, a BERK-I SATVET torpedócirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló pedig Novorosszijszkot támadta. A hadüzenet nélküli, meglepetésszerű támadás ellenére az eredmények messze elmaradtak a várakozásoktól: csak két kis hadihajó és néhány kereskedelmi hajó süllyedt el. A MUAVENET romboló 64 m-ről kilőtt torpedójával elsüllyesztette a DONYECK ágyúnaszádot (amelyet később kiemeltek és kijavítottak). Mivel a török rombolók a Souchon által előírt idő előtt támadtak, az odesszai helyőrség rádión figyelmeztette Szevasztopolt, ahol az érkező török hadihajókat már felkészülten várták. Csak a PRUT aknarakó süllyedt el, amelyet a saját legénysége árasztott el, nehogy a fedélzeten lévő aknák felrobbanjanak. A többi megtámadott kikötőben egyetlen orosz hadihajó sem állomásozott.
31-én a támadás relatív eredménytelenségéről értesülve a következményektől megrettent török kabinet újra angol- és németbarát pártokra szakad. A nagyvezír, Szaid Halim pasa az oroszoknak szóló bocsánatkérő levelet fogalmaztat.
November:
1-én az török flotta visszatér a kikötőibe. A török kormány bocsánatkérő levelét átadják Szentpéterváron. Az orosz kormány ultimátummal válaszol, amelyben lényegében megismétli az egy nappal korábbi brit ultimátum követeléseit. Az Oszmán Birodalom a követelések teljesítését elutasítja, ezért 2-án Oroszországgal beáll a hadiállapot.
A brit HMS VOLVEREINE és SCORPION rombolók – miután a legénységnek elegendő időt hagytak a hajóelhagyásra – ágyútűzzel elsüllyesztik az török BEYRUT és KINALIADA ellátó-hajókat Izmit kikötőjében.
5-én Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen az Oszmán Birodalomnak.
11-én az Oszmán Birodalom hivatalosan hadat üzen a Hármas Antantnak.
14-én V. Mohamed szultán és kalifa dzsihádot (szent háborút) hirdet a nyugati hatalmak ellen.
18-án A Szárics-foki csata — a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló megütközik az Orosz Fekete-tengeri Flotta 5 pre-dreadnought típusú csatahajójával (EVSZTAFI, JOAN ZLATOUSZT, PANTELEIMON, TRI SZVJATITELIJA, ROSZTISZLÁV) és 3 cirkálójával (KAGUL, ALMAZ és PAMJAT MERKURIA) a Kírm-félsziget délnyugati partjai előtt. A JAVUZ nyitó sortüze megölt 13 orosz tengerészt és további 3-at megsebesített az EVSTAFI fedélzetén, a további sortüzekben pedig további 34 matróz elesik és másik 24 megsebesül. A JAVUZ ütegfedélzetén egy orosz gránát behatol a páncéozott kazamatába, ahol elpusztítja az egyik löveg személyzetét. Az orosz flotta visszavonul.
December:
10-én a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló bombázta az Oroszországhoz tartozó grúziai Batum (ma: Batumi) kikötőjét.
30-án az ISZTAMBUL és a GALATA nevű régi szultáni jachtokat tengeralattjáró-figyelő szolgálatra osztják be.