Január:

8-án     a Kurt Hartwig parancsnoksága alatt haladó német U63 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti az olasz BERSAGLIERE romboló kíséretében haladó SAN GUGLIELMO személyszállító gőzhajóból átalakított csapatszállító hajót, amelyet a parancsnoka megkísérelt partra futtatni, de a sérülés túl komoly volt, és a hajó a ligúriai Loano partjaitól 800 m-re elsüllyedt a 28 m mély vízben. 1 ember életét veszítette.

Február:

10-én  a buccari rajtaütés. 3 torpedókkal felszerelt olasz motoros naszád (a Luigi Rizzo, Gabriele d’Annunzio és Costanzo Ciano parancsnoksága alatt haladó MAS 18, 96, 97) 1 felderítő cirkáló (AQUILA) és 5 romboló (ACERBI, ARDENTE, ARDITO, SIRTORI, STOCCO) támogatásával behatol a Quarneróba (a Cherso – ma: Cres – és az Isztria közötti tengerrészre). A Magyarországhoz tartozó Fiume (ma: Rijeka, Horvátország) melletti Buccari-öbölben (ma: Bakar, Horvátország) a 3 MAS kilövi a torpedóit, ám mindegyik célt téveszt, ráadásul 5 nem robban fel, 1 pedig károkozás nélkül robban. A riadóztatott osztrák-magyar egységek nem tudják elfogni az olaszokat, akik visszatérnek Velencébe. Bár az akciónak nem járt eredménnyel, propaganda-értéke nagy volt, amivel emelte az olasz morált a sikeres osztrák-magyar caporettói áttörés utáni időszakban (https://en.wikipedia.org/wiki/Bakar_mockery).

Március:

10-én  az olasz MOSTO és NIEVO rombolókat a MAS 99 és 100 jelű naszádoknak a Cattarói-öböl bejáratához vontatására utasították. Az akciót azonban lefújják a rossz időjárás miatt.

24-én  a német UC67 jelű tengeralattjáró elsüllyeszti az olasz PARTENOPE torpedócirkálót, a tunéziai Bizertától északra.

Április:

13-ról  14-re virradó éjjel az első olasz „lánctalpas” torpedónaszádok, vagy „ugróhajók” (barchino saltatore),– a műszaki zárral védett hadikikötőkben horgonyzó hajók elleni meglepetésszerű támadásokra speciálisan módosított MAS-naszádok – bevetése a polai osztrák-magyar központi hadikikötő ellen.

1914-re Pola vált a cs. és kir. haditengerészet legerősebb bázisává. A kikötő öble körüli erődökbe a tenger és a szárazföld felőli támadások kivédésére 261 db nehéz és könnyű löveget telepítettek. Ehhez járult még a kikötőben állomásozó hadihajók 147 db nehézlövege és az öböl bejárata előtt három sorban kifeszített (a víz felszínén úszó hatalmas fa gerendákra függesztett) acélháló- és sodronyzár, valamint egy 900 aknából álló aknamező.

Az Attilio Bisio által tervezett ugróhajóktól azt várták, hogy a hajótesten kívül körbefutó, villanymotorral hajtott karmos lánctalpak segítségével képesek lesznek átmászni a kikötők előtti torlaszokon, s torpedó-támadásokat végrehajtani a védett kikötőkben. Az olaszok összesen négy ilyen naszádot építettek, kimondottan a Pola elleni támadások céljával.

A kedvezőtlen időjárás, illetve a tapasztalatlan vontatószemélyzet hibái miatt azonban az első támadásban részt vevő egységek (CAVALETTA, PULCE) a kikötőtől túl távol oldanak le a vontatóikról, és navigációs hibák miatt nem találják meg időben az öböl bejáratát. Mire megközelítik a kikötőt, már virrad, így a támadást lefújják.

Mivel az „ugróhajók” hazavontatását fényes nappal, az ellenség jelenlétében esélytelennek tartják, az olaszok inkább elsüllyesztik a két hajót (https://en.wikipedia.org/wiki/
Grillo-class_tracked_torpedo_motorboat; https://htenger.blog.hu/2017/06/06/a_polai_
rajtautes).

Május:

12-ről  13-ra virradó éjjel olasz torpedókkal felszerelt motoros naszádok megtámadják és elsüllyesztik a Durazzo evakuálásában közreműködő osztrák-magyar BREGENZ személyszállító gőzhajót. A fedélzeten tartózkodók közül 234 ember életét veszíti, 969 főt az osztrák-magyar SMS DUKLA romboló, valamint a Tb 84 és 98 torpedónaszádok kimentenek. 

13-ról  14-re virradó éjjel 5 olasz romboló (ACERBI, ANIMOSO, ORSINI, SIRTORI, STOCCO), 2 torpedónaszád (9 és 10 PN), valamint 2 torpedókkal felszerelt motoros naszád (MAS 96 és 97) kíséretében a GRILLO „ugróhajó” újabb támadást kísérel meg a polai osztrák-magyar központi hadikikötő ellen. Az akció majdnem sikerül, ám az utolsó hálózár átmászása közben az egyik őrhajóról felfigyelnek a lánctalpak által a fa gerendákon keltett zajokra. Észreveszik a naszádot és tüzet nyitnak rá. A GRILLO több találatot kap, és gyorsan elsüllyed. 4 fős személyzete hadifogságba kerül.

20-án   az Aldo Castellani parancsnoksága alatt haladó olasz X1 (az 1916. március 16-án elsüllyedt és április 4-én kiemelt ex-U17) jelű tengeralattjáró 12 aknából álló aknamezőt telepít Porto Cigale előtt a dalmáciai Lussin szigetén.

Június:

2-án     az olasz BRONZETTI és MOSTO rombolók az osztrák-magyar Lagosta (ma: Lastovo, Horvátország) szigetét bombázzák.

10-én  a Luigi Rizzo parancsnoksága alatt haladó olasz MAS15 és a Giuseppe Aonzo parancsnoksága alatt haladó MAS21 jelű torpedókkal felszerelt motoros naszádok elsüllyesztik az osztrák-magyar SMS SZENT ISTVÁN csatahajót 9 tengeri mérföldnyire (17 km-re) Premuda szigetétől nyugatra. Az 1 085 fős legénység 89 tagja életét veszíti (http://www.ng.hu/
Civilizacio/2018/06/12/Szaz-eve-sullyedt-el-a-Szent-Istvan-csatahajo; https://hajosnep.blog.hu/2018/06/10/szaz_eve_sullyedt_el_a_szent_istvan_csatahajo; https://hu.wikipedia.org/wiki/SMS_Szent_Istv%C3%A1n).

Július:

18-án   az olasz GARIBALDINO romboló összeütközik a brit HMS CYGNET rombolóval, súlyosan megsérül és elsüllyed.

Augusztus:

13-án   z ETRURIA védett cirkálót osztrák-magyar titkos ügynökök felrobbantják Livorno kikötőjében.

Szeptember:

2-án     olasz expedíciós erők csatlakoznak a brit, amerikai és francia intervenciós csapatokhoz Észak-Oroszországban.

Október:

2-án     az olasz és a szövetséges haditengerészeti erők igyekeznek megakadályozni a Balkánon állomásozó osztrák-magyar csapatok Albánián keresztül – tengeri úton – történő kivonását. Bár antant részről 1 dreadnought típusú csatahajó (DANTE ALIGHIERI), 3 páncélos cirkáló (SAN GIORGIO, SAN MARCO, PISA), 9 könnyűcirkáló (HMS DARTMOUTH, GLASGOW, GLOUCESTER, LOWESOFT, WEYMOUTH és az olasz AQUILA, MARSALA, NIBBIO, SPARVIERO), 19 brit és 7 olasz romboló, 1 brit és 4 francia tengeralattjáró vesz részt az akcióban, nem sikerül megakadályotzni az osztrák-magyar csapatkivonást (https://www.subchaser.org/set-durazzo; https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Durazzo_(1918)).

November:

1-én     a polai rajtaütés. A Raffaele Rosetti vezette olasz diverzáns-alakulat aláaknázza és elsüllyeszti a FRANKOPAN (ex-VIRIBUS UNITIS) dreadnought típusú csatahajót a Polai hadikikötőben (mit sem tudva arról, hogy az már a születőben lévő délszláv állam tulajdona). Az akcióban mintegy 400 délszláv tengerész életét veszíti (a legénység német és magyar tagjait már a flotta Délszláv Nemzeti Tanácsnak való átadásakor, október 31-én hazaengedték), köztük a hajó parancsnoka, Janko Vukovic de Podkapelsky sorhajókapitány is. Az olasz diverzánsok hadifogságba kerülnek. 4-én, az olasz-osztrák-magyar fegyverszünet életbe lépésekor elengedték őket. Olaszországban Rosetti kitűntetést és pénzjutalmat kapott, amelyet azonban Vukovic özvegyének és anyjának ajánlott fel (https://en.wikipedia.org/wiki/Raid_on_Pula).

3-án     Az olasz haditengerészeti vezetés az Égei-tengeren tartózkodó PIEMONTE cirkáló megerősítésére 2 csatahajót (VITTORIO EMANUELE, ROMA) és egy cirkálót (LIBIA) küld. 1 cirkáló (LIGURIA), egy romboló (ALPINO) és egy torpedónaszád (CENTAURO) Pireuszba megy.

4-én     az olasz haditengerészet egységei elfoglalják a montenegrói Antivari (ma: Bar) kikötőjét.

5-én      az olasz haditengerészet erői megszállják az osztrák-magyar cs. és kir. haditengerészet központi hadikikötőjét, Polát (ma: Pula, Horvátország) és Magyarország tengeri kikötőjét, Fiumét (ma: Rijeka, Horvátország).