Január:

1-én     a tengeralattjárók hasznosságát látva a bolgárok tárgyalásokat kezdeek a németekkel az UB7 és 8 átvételéről. A helyszínen, a két tengeralattjáró fedélzetén megkezdik a bolgár haditengerészek kiképzését, a műszaki személyzetet a németországi Kielbe küldik tanulni.

Május:

25-én  a német haditengerészet eladja az UB8 jelű tengeralattjáróját a bolgár haditengerészetnek. A tengeralattjárót Borisz koronaherceg és Kiril herceg állítja szolgálatba. A német haditengerészet az utánpótlás biztosítására bolgár tengerésztiszteket fogad (Mihail Mihov, Dimitar Szvetogorszki, Stefan Kalcsev), hogy német tengeralattjárókon képezzék ki őket (1918 március-áprilisában különböző német tengeralattjárókon bevetés közben mind életüket veszítik). Ezzel Bulgária is egyike lesz annak a 19 államnak (Ausztria-Magyarország, Brazília, Bulgária, Chile, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Peru, Portugália, Spanyolország, Svéd, USA) amelyik tengeralattjáróval rendelkezik. A tengeralattjáró feladata a bolgár fekete-tengeri partok védelme és járőrszolgálat. Ez az első és mindeddig az egyetlen bolgár tengeralattjáró (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UB-8).

Júnlius:

4-én     és 5-én a bolgár N^o 18 jelű tengeralattjáró első őrjáratára indul a Sabla-fok és Magália irányába. A partvédelemre és felderítésre használt tengeralattjáró ettől kezdve a Várna-Kaliakra-Mangália-Konstanca-Burgasz-Szozopol-Várna rögzített útvonalon közlekedik.

Augusztus:

3-án     az Orosz Fekete-tengeri Flotta július 17-én kinevezett új parancsnoka, Alekszandr Vasziljevics Kolcsak altengernagy nehéztüzérséggel és a haditengerészeti légierővel támogatott rajtaütést tervez a bolgár Várna kikötője ellen. Az akcióban 1 dreadnought típusú csatahajó (a június 10-én szolgálatba állt IMPERATRICA MARIJA), 2 vízirepülőgép-hordozó (IMPERATOR ALEXANDR I., IMPERATOR NYIKOLAJ II.) és 4 romboló (SZCSASZTLIVÜJ, PILKIJ, ZSIVOJ és a LEJTENANT PUSIN) vesz részt Pokrovszkij ellentengernagy parancsnoksága alatt. Várna felé közeledve a LEJTENANT PUSIN és a ZSIVOJ előre indult, felderíteni a helyzetet, ám bolgár aknamezőre tévedtek. A LEJTENANT PUSIN aknára futott. Testét kettétépte a robbanás és a hajó süllyedt. Legénységének 80 tagja életét vesztette. Csak 4 tiszt és 11 tengerész menekült meg, akik két evezős csónakkal sikeresen kijutottak a bolgár partra, ahol elfogták őket.

A mentőcsónakban megtalálták az orosz hajó András-keresztes hadilobogóját, ami az első olyan harci trófea, amelyet Bulgária az Oroszországgal folytatott háborúban szerzett (az orosz haditengerészeti lobogó fennmaradt, ma Szófiában látható). A romboló elvesztését követően az orosz erők a veszélyes vizeken nem közelítették meg a bolgár partokat, hanem visszavonultak (http://bulgarinut57.blogspot.com/2015/01/1-2.html).

27-én  az addig semleges Románia az Osztrák-Magyar Monarchia elleni Bruszilov-offenzíva sikere nyomán hadat üzen a Központi Hatalmaknak. 21:00 órakor sikertelen román támadás éri az osztrák-magyar Dunaflottilla egységeit, a Dobrudzsában állomásozó 3. román hadsereg pedig betör Bulgáriába.

Szeptember:

6-án     a Nikola Todorov parancsnoksága alatt haladó bolgár N^o 18 jelű tengeralattjáró találkozik az orosz BÜSZTRIJ és GROMKI nevű rombolókkal. Nyilvánvalóvá válik, hogy egy tengeralattjáró nem képes ellátni a teljes bolgár partvédelem feladatát, ezért a bolgár kormány további tengeralattjárók megvásárlásáról kezd tárgyalásokat Németországgal.

11-én  a bolgár haditengerészet 4 egysége – 1 ágyúnaszád (KALIAKRA), 1 torpedónaszád (SUMNI), 2 őrhajó (RAKOVSZKI, BURGASZ) – aknakutató feladattal kifut a tengerre. A Kiril Minkov tengerész hadnagy parancsnoksága alatt haladó SUMNI torpedónaszád véletlenül egy, a mentesítéshez már megjelölt orosz aknára fut, majd hirtelen egy másikra is és elsüllyed Várnától északnyugatra. A hajó 8 fős legénysége életét veszíti. A helyszínen csak 6 holttestet találnak, napokkal később egyet Kaliakránál, egy másikat pedig Szozopolnál vet partra a tenger (http://morskivestnik.com/compass/news/2016/112016/112016_29.html).

27-én  a Wilhelm Werner parancsnoksága alatt haladó német UB7 jelű tengeralattjáró – fedélzetén egy Várnából küldött bolgár haditengerész-gyakornokkal – Szevasztopol felé kifut és ismeretlen okból elsüllyed. A teljes személyzet életét veszíti. Egy a németek által 1917 júniusában elfogott orosz révkalauz később azt vallotta, hogy egy orosz vízirepülőgép bombája végzett velük a kerszonészoszi világítótorony közelében.

Október:

3-án     a románok 16 km széles és 8 km mély hídfőt alakítanak ki a bulgáriai Rjahovónál.

5-én     az osztrák-magyar Dunaflottilla egységei megsemmisítik a rjahovói román hadihidat.

8-án     a Nikola Todorov parancsnoksága alatt haladó bolgár N^o 18 jelű tengeralattjáró első ízben lő ki torpedót egy orosz aknaszedő hajóra, amely azonban észreveszi a torpedó sodorvonalát és kitér előle. Az ezt követő mélységi bombázásban a bolgár tengeralattjárónak igen nehéz dolga van, mivel a tenger csak 14 m mély.

23-án   a Bulgáriában bogár és török erőkkel együtt harcoló német Mackensen-hadseregcsoport elfoglalja Románia Fekete-tengeri kikötőjét, Konstancát.

November:

6-án     a Karl Palis parancsnoksága alatt haladó német UB45 jelű tengeralattjáró a bulgáriai Várna felé indul a bolgár STROGI torpedónaszádot követve, amelynek az volt a feladata, hogy a kikötőt elzáró orosz aknamezőn a tengeralattjárót biztonságosan átvezesse. Amikor Palis parancsnok úgy gondolta, hogy megkerülte az aknamező sarkát, a STROGI mögül felzárkózott a bolgár naszád baloldala mellé. Az ismert aknamező azonban közvetlenül egy másikhoz csatlakozott, amelyet az oroszok az előző éjjel telepítettek, s amelyet a bolgár aknakutatók még nem derítettek fel. Az egyik akna az UB45 irányítóterme és gépháza között robbant fel elég nagy erővel ahhoz, hogy kettétörje a hajót. Az UB45 olyan gyorsan süllyedt el, hogy süllyedését csak a fedélzetén és a toronyban tartózkodó 3 tengerész élte túl súlyos sérülésekkel, a másik 15 ember életét vesztette. Az egyik túlélő másnap belehalt a sérüléseibe.

23-án   az osztrák-magyar Dunaflottilla fedezete alatt a Mackensen tábornagy vezette Duna Hadsereg átkel Bulgáriából Romániába és az Erdélyből érkező Falkenhayn-hadseregcsoporttal egyesülve megkezdi az előrenyomulást Bukarest irányába.

December:

13-án   a balcsiki ütközet a bolgár és az orosz haditengerészet egységei között. Az ütközetben orosz részről 1 cirkáló (PAMJATY MERURIJA) és 2 romboló (GROMKIJ, SZCSASZTLIVÜJ), bolgár részről 2 kettős rendeltetésű (földi és légi célok ellen bevethető) parti üteg – egyikben a hajótest rossz állapota miatt a NAGYEZSDA fedélzetéről leszerelt 100 mm-es hajóágyúkkal, a másikban 2 db 87 mm-es tábori löveggel – 3 db FF 33 típusú hidroplán és a N^o 18 jelű tengeralattjáró vett rész. Az orosz fél célja a Románia ellen a Dobrudzsában zajló német-bolgár-török hadműveletek lassítása, az ellátásban közreműködő balcsiki kikötő létesítményeinek – elsősorban a raktáraknak és a malomnak – az elpusztítása. A közeledő orosz egységeket a Kaliakra-foki bolgár megfigyelő-állomás 07:00 órakor jelentette Várnába, ahonnan 07:45-kor kifutott a Nikola Todorov parancsnoksága alatt haladó bolgár N^o 18 jelű tengeralattjáró és felszállt a 3 hidroplán, amelyek egyikét bolgár pilóta, Ivan Mihajlov vezette. A PAMJATY MERKURIJA 08:23-kor ért Balcsik magasságába, ahol 5 200 m-ről tüzet nyitott a parti ütegekre. A következő másfél órában az orosz hadihajók 186 db gránátot lőttek ki (8 000 kg). A bolgár parti ütegek viszonozták a tüzet (az erőviszonyok mindazonáltal egyenlőtlennek bizonyultak, mivel az orosz hajók egyetlen össztűzzel 3 036 kg lövedéket indíthattak útnak, amire a bolgárok legfeljebb 44 kg-mal válaszolhattak). A helyszínre érkező hidroplánok megkezdték a PAMJATY MERKURIJA elleni légitámadást, bolgár tervezésű és gyártmányú 20 kg-mos Szimeon Petrov típusú bombákkal, amelyek a hajóban nem tehettek kárt, de a legénység ellen hatásosnak bizonyultak. Az orosz hajók legénysége géppuskákkal és kézi lőfegyverekkel igyekezett elhárítani a légitámadást, eredménytelenül. Bár mindhárom vízirepülőgép szárnyát és vezérsíkját több találat érte, mindegyik harcképes maradt. A cirkáló 09:45-kor felfüggesztette az ágyúzást, 09:50-kor pedig az orosz kötelék távozott. A bolgár N^o 18 jelű tengeralattjáró 10:00 óra körül ért a helyszínre. Az első világháború alatt ez volt az orosz és a bolgár tengerészeti erők egymás elleni leghosszabb akciója. Bár – az erőforrások hiánya miatt (hiszen a tengeri csatákat azonos osztályú hajók vívják) – bolgár felszíni hadihajó nem vehetett részt az akcióban. A bolgár fél számára a szárazföldi- és a légierő, valamint a tengeralattjáró fegyvernem működésének összehangolása addig ismeretlen vezetési problémát jelentett. Ennek eredményeként az orosz ágyúzás hatásosnak bizonyult. Balcsik városát az akció után oda látogatók kihalt temetőhöz hasonlították. Az orosz ágyúzásban 4 polgári lakos meghalt, 5 megsebesült (https://bg.wikipedia.org/wiki/%D0%9C%D0%BE%D1%80%D1%81%D0%BA%D0%B8_%D0%B1%D0%BE%D0%B9_%D0%BF%D1%80%D0%B8_%D0%91%D0%B0%D0%BB%D1%87%D0%B8%D0%BA_(1916)).

A bolgár haditengerészet 8 db fatestű aknász motorcsónakot kap a szövetséges Ausztria-Magyarországtól (KAPITAN-LEJTENANT MINKOV, MINYOR) és Németországtól (DOBROTICS, KONDUKTOR DOKUZSANOV, KALACERKA, MOMCSIL).