Január:

1-én     a Rudolf Schneider parancsnoksága alatt haladó német U24 jelű tengeralattjáró két torpedóval elsüllyeszti a nappali nyílt tengeri lőgyakorlat után éjjeli őrjáraton a nyílt tengeren maradt brit HMS FORMIDABLE pre-dreadnought típusú csatahajót (amelyen – noha tudtak a tengeralattjáró-tevékenységről – a rossz időjárás miatt nem, tartottak a sikeres torpedótámadás lehetőségétől) a dél-angliai Portland előtt. Az első torpedó hajnali 02:20-kor, a második 03:05-kor csapódott be. Az első torpedó az elülső kazánház bal oldalán, a második a tat jobb oldalán detonált. Az első torpedó robbanása után 20 perccel a hajó több, mint 20 foknyira megdőlt jobb felé, ami megnehezítette a mentést. A 780 fős személyzet 512 legénységi állományú tagja és 35 tiszt – köztük Noel Loxley, a hajó parancsnoka – életét vesztette (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Formidable_(1898)).

28-án   a német PRINZ EITEL FRIEDRICH segédcirkáló elsüllyeszti a semleges amerikai WILLIAM P: FRYE vitorláshajót a Csendes-óceánon.

29-én  az Otto Hersing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró felszíni menetben a fedélzeti ágyúját használva lövi a jelentős hajógyártással rendelkező skóciai Barrow-in-Furnessbe vezető vízi utat védő Walney-szigeti tengerészeti üteget. Ez a német tengeralattjárók első hadművelete az Ír-tengeren.

31-ig    összesen 24 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (december 31. óta) összesen 49 000 tonna hajótérrel.

Február:

4-én     a német kormány bejelentette Nagy-Britannia tengeralattjárókkal végrehajtott blokádját, 1915. február 18-i kezdettel, figyelmeztetve arra. hogy a brit szigetek körüli háborús zónában minden ellenséges kereskedelmi hajót elpusztítanak és a semleges hajók is veszélyben forognak (a britek semleges államok lobogóit használják, így fennáll a tévedés lehetősége).

18-án   megkezdődik a brit szigetek német blokádja. A britek tengeri blokádja a harci cselekményekben nem érintett német polgári lakosság élelmezésében is jelentős gondokat okozott. (Egy – a Carnegie Alapítvány által finanszírozott – 1928-as akadémiai kutatás szerint 1914 és 1918 között mintegy 424 000 német polgári lakos halála hozható közvetett összefüggésbe a blokád miatti élelem- és fűtőanyaghiánnyal.) Az emiatti nemzetközi tiltakozás eredménytelen maradt, ezért a német hadvezetőség a jogsértőnek minősített brit lépéssel arányos hasonló ellenintézkedések bevezetéséről döntött, s a „kiéheztetők kiéheztetésére” meghirdette a Brit-szigetek blokádját, amelyet tengeralattjáró-flottájával kívánt fenntartani. A német tengeralattjáró fegyvernem jelentős károkat okozott a brit kereskedelemben. (A háború első hónapjaiban – 1914 októbere és 1915 januárja között – 10 német tengeralattjáró összesen 43 550 tonnányi, 1915 augusztusáig 168 200 tonnányi, a figyelmeztetés nélküli támadások elterjedését követően pedig a teljes német tengeralattjáró-flotta átlagosan havi 100 000 tonnányi kereskedelmi hajóteret semmisített meg, vagyis naponta legalább egy hajót elsüllyesztettek. A háború végéig a teljes német tengeralattjáró flotta összesen mintegy 5000 kereskedelmi hajót süllyesztett el, közel 13 millió tonna hajótérrel, miközben 178 tengeralattjárót vesztettek kb. 5000 emberrel.) A britek ezért a tengeralattjárók eredményességének csökkentésére alkalmas, ámde jogsértő megoldásokhoz folyamodtak: kereskedelmi hajóik kapitányait semleges országok lobogóinak használatára, illetve a felszínre emelkedő és őket átvizsgálni szándékozó tengeralattjárók elgázolására utasították, ezen kívül egyes kereskedelmi hajóikat felfegyverezték, továbbá békés kereskedelmi hajónak álcázott ún.: „csapda-hajókat” is bevetettek. A német flottaparancsnokság ezért felhatalmazta a blokádszolgálatot ellátó tengeralattjárók parancsnokait, hogy a kereskedelmi hajók elleni támadások során a személyzet és az utasok biztonságát szavatoló nemzetközi szabályokat a jövőben úgy és akkor tartsák be, ahogy és amikor arra lehetőségük nyílik. A közvélemény – tévesen – máig úgy tartja, hogy 1915. február 4. a korlátlan tengeralattjáró-háború kezdete, s hogy a német tengeralattjárók ettől az időponttól kezdve figyelmeztetés nélkül megtorpedóztak minden egyes fegyvertelen kereskedelmi hajót a „sink at sight” („meglátni és elsüllyeszteni”) gyakorlatát követve. Ez azonban nem így van: a „stop and search” gyakorlata csak fokozatosan tűnt el, ahogy a britek tengeralattjárókkal szembeni intézkedései fokozatosan ellehetetlenítették annak fenntartását.

19-én  az Alfred Stoß parancsnoksága alatt haladó német U8 jelű tengeralattjáró az angliai Dover előtt figyelmeztetés nélkül lesből megtorpedózza a semleges Amerikából a semleges Hollandiába kőolajat szállító semleges norvég S.S. BELRIDGE teherhajót, amely vontatva eléri a partot. Ez az első figyelmeztetés nélküli (a „sink at sight” gyakorlat szerint végrehajtott) torpedótámadás (https://repository.erc.monash.edu/items/show/35089). A német kormány azzal védekezett, hogy a hajó elleni támadás véletlen tévedés eredménye volt (ez legfeljebb a semlegesség figyelmen kívül hagyását menti, a figyelmeztetés nélküliséget nem).

24-én  Németország megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Olaszországgal.

28-ig    összesen 25 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (január 31. óta) összesen 60 000 tonna hajótérrel.

Március:

13-án   a svéd S.S. HANNA gőzös elsüllyesztése (https://wrecksite.eu/wreck.aspx?144185). Ez az első semleges gőzhajó, amelyet a németek elsüllyesztettek. Az éjfél utáni akcióról a hajó túlélő második tisztje azt jelentette, hogy a hajó torpedótámadás áldozatává vált (ami a hadijog durva megsértése, mivel a hajó semleges státuszát jelző svéd lobogót és a hajó nevét jól láthatóan felfestették az oldalára). A német adattárak azonban az eset kapcsán nem jeleznek torpedótalálatot (https://uboat.net/wwi/ships_hit/search.php?country=BR). Mivel a HANNA roncsa a Scarborough előtt telepített német aknamező közepén fekszik, amelyet a német SMS KOLBERG kiscirkáló 1914. december 16-án telepített, valószínűbb, hogy a hajó aknára futott. A HANNA 8 fős legénységéből 6 ember életét vesztette.

15-én  az első (eredménytelen) légitámadás egy kereskedelmi hajó – a brit S.S. BLONDE – ellen North Foreland (Kent, Egyesült Királyság) partjaitól három mérföldnyire egy német Taube típusú repülőgépről. (http://worldwaroneblogger.blogspot.com/2015/03/poem-ship-outwits-plane-friday-19-march.html)

25-én  a holland MEDEA gőzös feltartóztatása, átvizsgálása és elsüllyesztése (ez az első semleges hajó, amelyet elsüllyesztettek a „stop and search” gyakorlata alapján).

28-án   a Georg-Günther von Forstner parancsnoksága alatt haladó német U28 jelű tengeralattjáró megállítja, átvizsgálja és elsüllyeszti a brit S.S. FALABA utas- és teherszállító hajót. Ez az első alkalom, amikor német tengeralattjáró utasszállító hajóra támad. Az incidensben a fedélzeten utazó Leon Tresher amerikai állampolgár életét veszti. https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-28_(Germany); https://en.wikipedia.org/wiki/Thrasher_incident; http://www.centenaryww1orange.com.au/events/28-march-1915/.

31-én  összesen 34 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (február 28. óta) összesen 87 000 tonna hajótérrel.

Április:

25-én  a német hadvezetés a Gallipoli partraszállás napján, 1915. április 25-én indította útnak az első német tengeralattjárót az Adria felé a szövetséges osztrák-magyar tengeralattjárós fegyvernem megerősítésére (a háború kitörésekor a cs. és kir. haditengerészet ugyanis csak 8 db tengeralattjáróval rendelkezett, s számukat a háborús évek alatt is csak 27-re sikerült feltornászni). Az Otto Hershing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró ezért parancsot kapott, hogy Európa megkerülésével a britek által szigorúan őrzött Gribraltári- és Ortantói-szoroson átjutva hajózzon a Földközi-tengerre, s az Adriára, hogy onnan nyugtalanítsa a Dardanellák elleni akcióban résztvevő antant hajókat.

30-án   összesen 44 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (március 31. óta) összesen 58 000 tonna hajótérrel.

Május:

1-én     az angol partoknál a FILEY és a IAGO brit járőrhajók feltartóztatták az amerikai GULFLIGHT tartályhajót, majd kényszerítették, hogy a legközelebbi angol kikötőbe kövesse őket. A felszínre emelkedő, von Rosenberg-Gruszczynski hadnagy parancsnoksága alatt haladó német U30 jelű tengeralattjáró azonban megállásra szólította fel a mind három hajót, mire a FILEY az admiralitástól kapott parancs szerint megállás helyett igyekezett elgázolni a szabályosan eljáró tengeralattjárót. Rosenberg parancsnok ekkor abban a hitben, hogy a GULFLIGHT egy angol tanker, amelyet a két hadihajó véd, kilőtt egy torpedót, ami csak kisebb károkat okozott, majd azután, hogy észlelte az Egyesült Államok lobogóját, felhagyott a további támadással. Az akció alatt a tanker két matróza ijedtében a vízbe ugrott és megfulladt, estére pedig az őrizet alatt vonuló hajó kapitánya is szívinfarktust kapott.

7-én     a Walter Schwieger parancsnoksága alatt haladó német U20 jelű tengeralattjáró figyelmeztetés nélkül végrehajtott torpedótámadással elsüllyeszti a LUSITANIA óceánjárót, amelyet a brit haditengerészet az utasok jelenléte ellenére a semleges Egyesült Államok területéről Nagy-Britanniába irányuló hadianyag-csempészetre vett igénybe. A fedélzeten tartózkodó 1 962 emberből 1 198 életét vesztette, köztük 128 semleges amerikai állampolgár. Az incidens nagy felháborodást vált ki az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.

13-án   az Otto Hershing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró 18 napos út végén megérkezett Polába (ma: Pula, Horvátország), a Monarchia központi hadikikötőjébe. Hamarosan további tengeralattjárók követték, részben a tengeri úton (Gibraltáron és az Otrantói-szoroson át), részben alkatrészekre szedve vasúton. Részvételükkel alakult meg az olasz hadbalépésig osztrák-magyar, 1916. augusztus 28-tól pedig újra német lobogó alatt hajózó Polai Német Tengeralattjárós Félflottila (Deutsche U-Halbflottille Pola), amely az északi Polát és a déli Cattarót (ma: Kotor, Montenegró) használta bázisként. A flottilla a legteljesebb kiépítése idején egyszerre 33 (fennállásának teljes időszaka alatt pedig különböző időpontokban összesen 61) tengeralattjáróval rendelkezett (amelyből 11 veszett oda bevetés közben).

25-én  az Otto Hershing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró elsüllyeszti a brit HMS TRIUMPH pre-dreadnought típusú csatahajót a Gallipoli-félsziget keleti partjain fekvő Gaze Tepe-fok előtt (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Triumph_(1903), https://www.naval-history.net/MapB1915-Dardanelles.GIF; https://www.awm.gov.au/collection/C169632; http://www.naval-history.net/WW1Book-RN3-P04.JPG).

27-én  az Otto Hershing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró elsüllyeszti a brit HMS MAJESTIC pre-dreadnought típusú csatahajót a Gallipoli-félsziget déli csúcsán található Helles-fok előtt (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Majestic_(1895)#Loss, https://www.naval-history.net/MapB1915-Dardanelles.GIF).

31-én  összesen 71 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (április 30. óta) összesen 121 000 tonna hajótérrel.

Június:

1-én     és 5-én Theobald von Bethmann-Holweg kancellár kérésére II. Vilmos német császár beleegyezik a tengeralattjáró-parancsnokoknak szóló titkos parancs kiadásába, amely megtiltja az utasszállító óceánjárók elleni torpedótámadások végrehajtását. A parancs kiváltja a német haditengerészeti vezetés rosszallását (mivel attól tartanak, hogy ha kiderül, hogy a németek nem támadnak utasokkal teli hajókra, akkor a britek ezután csak utasszállítókon fognak hadianyagot csempészni Nagy-Britanniába). Alfred Tirpitz tengernagy, a német flotta parancsnoka, felajánlja a lemondását. A LUSITANIA elsüllyesztése miatti óriási nemzetközi felháborodás miatt azonban a parancs hatályban marad.

30-án   összesen 128 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (május 31. óta) összesen 131 000 tonna hajótérrel.

Július:

31-ig    összesen 101 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák (június 30. óta) összesen 112 000 tonna hajótérrel.

Augusztus:

8-án     megkezdődik a keleti front hadműveleteinek tengeri támogatására szervezett, augusztus 20-ig tartó rigai csata, amelyben a német haditengerészetnek a Rigai-öbölben állomásozó orosz tengerészeti erők felszámolásával kellett hozzájárulni a Baltikum német megszállásához. Az akcióban német részéről 2 dreadnought típusú csatahajó (SMS NASSAU, POSEN), 2 pre-dreadnought típusú csatahajó (SMS BRAUNSCHWEIG, ELSAß), 3 csatacirkáló (SMS MOLTKE, Von der TANN, SEYDLITZ), 2 páncélos cirkáló (SMS ROON, PRINZ HEINRICH), 1 könnyűcirkáló (SMS PILLAU), 4 kiscirkáló (SMS AUGSBURG, BREMEN, GRAUDENZ, KOLBERG), 56 romboló, 31 torpedónaszád és 2 aknaszedő vett részt. Orosz részről 1 pre-dreadnought típusú csatahajó (SLAVA), 1 páncélos cirkáló (RURIK), 4 ágyúnaszád (GROZJASCSIJ, HRABRÜJ, SZIVUCS, KOREJEC), 16 romboló, 1 aknarakó (AMUR) és néhány tengeralattjáró vett részt az ütközetben. Orosz részről 2 ágyúnaszád elsüllyedt, 1 csatahajó súlyosabban, 1 romboló könnyebben sérült. A német erők a Rigai-öbölbe való behatolás előkészítésére ágyúzzák a Sorve-félsziget, a Saaremaa-sziget és az Utö-sziget orosz állásait. A Rigai-öbölbe való behatolás az aknamentesítés hiányosságai miatt nem sikerült. (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Gulf_of_Riga)

13-án   a Heino von Heimburg parancsnoksága alatt haladó német U14 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMT ROYAL EDWARD csapatszállítót az Égei-tengeri Kandeloussa-sziget közelében (ez az első elsüllyesztett csapatszállító a háborúan). A hajó az egyetlen torpedó találatát követően 6 perc alatt elsüllyedt, tattal lefelé. 661 ember megmenekült, 935 életét vesztette (https://en.wikipedia.org/wiki/HMT_Royal_Edward).

17-én  a német SMS NASSAU és POSEN dreadnought típusú csatahajók tűzharca az orosz SLAVA pre-dreadnougth típusú csatahajóval. Az orosz fél három találatot kap és visszavonul.

Csata a Szarv-zátonynál (Horn’s Reef – hosszan elnyúló, két fő részből álló homokpad az Északi-tengeren a dán partok előtt). A brit erők a Helgolandi-öböl elaknásítását tervezték, a német kikötőkbe érkező hajók elsüllyesztése céljával. Brit részről a PRINCESS MARGARET személyszállító óceánjáróból átalakított aknarakó és a 10. Flotilla 7 modern "M" osztályú rombolója, német részről pedig a Torpedoboots-Flottille 5 nagy rombolója vett részt az akcióban, amelyek naponta ismétlődő felderítő- és járőrszolgálatban északra és visszahajóztak a dán partok előtt. A britek azt tervezték, hogy napnyugta után a dán Horns Reef Világítóhajó fénye után tájékozódva kezdik meg az aknák telepítését. Ám mivel addig Nappal szemben haladtak, 20:13-kor a németek észrevették őket. A németek a hátuk mögött lenyugvó Nap előnyét kihasználva 3 torpedót lőttek ki, mielőtt a britek egyáltalán észrevették őket. Ezek közül az egyik szétzúzta a MENTOR brit romboló orrát. 20:22-kor a britek is észlelték a közeledő hajókat és tüzet nyitottak. A rövid ágyúpárbajt kb. 5 000 m-ről vívták. Ezután besötétedett, s a németek és a britek ekkor elszakadtak egymástól. A sérült MENTOR egyedül maradt, ám hősies utazás végén sikerült hazavergődnie.

19-én  a német flotta befejezi a Rigai-öböl aknamentesítését, azonban brit tengeralattjáró-fenyegetés (az SMS MOLTKE megtorpedózása) hatására 20-án a német hadihajók elhagyják a területet. A Rudolf Schneider parancsnoksága alatt haladó német U24 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a Nagy-Britanniából Amerikába tartó brit R.M.S. ARABIC utasszállító gőzhajót 80 km-re délre a Kinsale-i Öreg Oromtól. Az óceánjáró cikk-cakk vonalban haladt, amiről az U24 parancsnoka azt gondolta, hogy a hajó észrevette és el akarja gázolni. Ennek megakadályozására kilőtt egyetlen torpedót, amely a tatjánál találta el az ARABIC-ot. A hajó 10 perc alatt elsüllyedt. 44-en meghaltak, köztük 3 semleges amerikai. A Geoffrey Layton parancsnoksága alatt haladó (testvérével, az E8-assal együtt a Svédországból Németországba tartó vasérc-szállítás zavarása érdekében a Balti-tengerre küldött) brit E13 jelű tengeralattjárót, amely girokompaszának meghibásodása miatt az előző napon zátonyra futott az øresundi Saltholm-szigeten, Koppenhága közelében, a semleges Dánia vizein, felfedezi a dán haditengerészet NARHVALEN nevű torpedónaszádja, amely 24 órát ad a hajó ismételt úszóképessé tételére, ellenkező esetre kilátásba helyezve a teljes személyzet internálását a semlegesség megsértése miatt. Az öt óra múlva a helyszínre érkező német G132 jelű torpedónaszád – a Riga elleni német támadás kritikus időszakában a brit tengeralattjáró Balti-tengerre való bejutásának megakadályozására – tüzet nyit. A brit legénység 14 tagja életét veszti, 15-en dán hadifogságba kerülnek (a jogtalan támadásnak a dán SØULVEN torpedónaszád érkezése vet véget, amely a németek és a britek közé áll, mire a németek visszavonulnak). A halottakat másnap a dán haditengerészet egységei katonai tiszteletadás mellett szállították át Nagy-Britanniába, a túlélőket Dániában internálták. A nemzetközi jogot nyilvánvalóan megsértő német támadás nagy visszhangot kelt Dániában és Nagy-Britanniában egyaránt. Layton parancsnok és első tisztje később megszöktek és folytatták a háborút. Layton a második világháborúban a brit (Távol-) Keleti Flotta parancsnoka volt.

20-án   a német egységek partra szállnak az észtországi Pjarnu (németül: Pernau, ma: Pärnu) városa közelében, az orosz ágyúnaszádok azonban visszavonulásra kényszerítik őket. Az SMS AUGSBURG kiscirkáló elsüllyeszti az orosz SZIVUCS ágyúnaszádot.

31-ig    összesen 122 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (július 30. óta) összesen 196 000 tonna hajótérrel.

Szeptember:

30-ig    összesen 72 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák és tengeralattjárók (július 30. óta) összesen 151 000 tonna hajótérrel.

Október:

23-án   a Waldemar Kophamel parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a 7 057 tonnás francia MARQUETTE csapatszállító hajót a Szaloniki-öbölben. A fedélzeten tartózkodó 646 katona, tiszt és ápolónő, illetve 541 élőállat közül 10 ápolónő, 128 katona és a legénység 29 tagja vesztette életét.

31-ig    összesen 41 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (szeptember 31. óta) összesen 84 000 tonna hajótérrel.

November:

1-től     4-ig a Waldemar Kophamel parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró a Xerosi-öbölbe ment (Görögország), ahol parancsot kapott egy török és német tisztekből, valamint két muníciót szállító szkúnerből álló katonai missziónak a törökországi Bodrumból az észak-afrikai Bardiába vontatására az ún.: Szenusszi (vagy Szanusszi) felkelés támogatására. A felkelésben a marokkói Sīdī Muḥammad ibn ʿAlī al-Sanūsī al-Mujāhirī al-Ḥasanī al-Idrīsī által 1837-ben alapított vallási-politikai iskolának a líbiai olasz és az egyiptomi brit gyarmaton élő követői vettek részt az Oszmán Birodalom és Németország katonai támogatásával 1915 novembere és 1917 februárja között (https://en.wikipedia.org/wiki/Senussi_Campaign).

5-én     a Waldemar Kophamel parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a TARA nevű felfegyverzett egyiptomi kikötői kiszolgáló gőzhajót Sollum kikötőjében a fedélzetén tartózkodó 70 emberrel.

6-án     a Waldemar Kophamel parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró Sollumnál megtorpedózza és elsüllyeszti az egyiptomi parti őrség ABBAS nevű őrhajóját, a NUR el BAHR-t pedig megrongálja. Később még ugyanazon a napon Kréta szigete elsüllyeszti a lovakat szállító 4 944 tonnás MOORINA gőzöst.

7-én     a Max Valentiner parancsnoksága alatt haladó német – de az Olaszország és Németország közötti hadiállapot hiányában osztrák-magyar lobogót viselő – U38 jelű tengeralattjáró egy figyelmeztető lövést ad le a Messinából New Yorkba tartó olasz ANCONA óceánjáróra, amely azonban nem áll meg. A tengeralattjáró ekkor további 15 (az olaszok szerint legalább 100) lövést ad le, majd miután Massardo kapitány továbbra is figyelmen kívül hagyja a hadihajó felszólítását, kilő egy torpedót. Az óceánjáró elsüllyed. A fedélzetén tartózkodó 446 emberből (283 fő utas és 163 fő személyzet) 194 ember – köztük 9 (más források szerint 11) amerikai – életét veszti. A LUISTANIA elsüllyesztése után alig 6 hónappal végrehajtott személyhajó elleni támadás fokozza a tengeralattjáró-háború elleni közhangulatot az Egyesült Államokban. Robert Lansing külügyminiszter éles hangú jegyzékben követel elégtételt báró rajeczi Burián István osztrák-magyar külügyminisztertől. A Monarchia diplomáciája kezdetben kitér a válaszadás elől, mivel – Anon Haus nagyadmiális, a haditengerészet parancsnoka álláspontjára hivatkozva – az óceánjárót jogos célpontnak tartotta (hisz az nem engedelmeskedett a tengeralattjáró felszólításának, ezen kívül a visszaúton ellátmányt és az olasz hadseregbe beálló önkénteseket szállíthatott volna, mint az utolsó előtti útján, amikor 1 245 önkéntes utazott vele Amerikából Olaszországba). Később azonban – német tanácsra – a Monarchia kártérítést ajánlott fel és kilátásba helyezte a tengeralattjáró-parancsnok megbüntetését, ami csak formális gesztust jelentett, hiszen az osztrák-magyar lobogót használó német tengeralattjárók továbbra is a saját parancsnokságuk alárendeltségében működtek. Azt mindenesetre ténylegesen kérte a Monarchia a német hadvezetéstől, hogy osztrák-magyar lobogót viselő tengeralattjárói a továbbiakban soha ne intézzenek támadást egyetlen személyszállító óceánjáró ellen sem. (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Ancona , https://www.agefotostock.com/age/en/Stock-Images/Rights-Managed/MEV-10944069).

17-én  a Herbert Pustkuchen parancsnoksága alatt haladó német UC5 jelű aknarakó tengeralattjáró által telepített aknára fut a Dover és Calais között közlekedő brit HMHS ANGLIA csatornaátkelő-hajó, amely ezután 15 perc alatt elsüllyed. A fedélzetén tartózkodó 390 sebesült katona közül 134-en életüket veszítik. (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Anglia; http://www.epsomandewellhistoryexplorer.org.uk/HMHSAnglia.html; https://thewreck
oftheweek.wordpress.com/2015/11/17/no-94-hmhs-anglia/; https://anzac22ndbattalion
.files.wordpress.com/2017/01/hs-anglia2.jpg; https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-5; https://www.wessexarch.co.uk/sites/default/files/HMHS%20Anglia%20Marine%20Geophysical%20Survey%20Report_for%20web.pdf)

30-ig    összesen 63 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (október 31. óta) összesen 152 000 tonna hajótérrel.

December:

26-án   a Nikolaus zu Dohna-Schlodien parancsnoksága alatt haladó SMS MÖWE segédcirkáló első portyájára indul Brémából (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_M%C3%B6we_(1914)).

31-ig      összesen 47 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (november 30. óta) összesen 123 000 tonna hajótérrel. Az 1915. esztendő mérlege 772 elfogott és elsüllyesztett hajó, 1 323 000 tonna hajótérrel.