Február:

1-én     a német tengeralattjárók megkezdik „bármely nemzet bármely hajójának figyelmeztetés nélküli megtámadását”.

3-án     az Egyesült Államok kormánya megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal.

24-én  Walter Hines Page nagykövet megkapja a brit kormánytól a dekódolt Zimmermann-táviratot, amelyben Arthur Zimmermann német külügyminiszter Heinrich von Eckardt mexikói német követet Mexikó USA elleni hadba lépésének előmozdítására utasítja, jelezve, hogy Németország elismerné Texas, Új-Mexikó és Arizona Mexikó általi visszafoglalását (http://www.users.miamioh.edu/hadidotj/zimmermann/index.html).

26-án   a brit LACONIA óceánjáró február 25-én történt, amerikai utasok halálához vezető elsüllyesztése miatt Wilson elnök brit mintára az amerikai kereskedelmi hajók „védőfegyverzettel” való ellátásához kéri a Kongresszus felhatalmazását.

27-én  a javaslat Kongresszusi vitája során Wilson elnök kijelenti, hogy a LACONIA elsüllyesztése volt az a „túlzott cselekedett”, amire várt.

28-án   az elnök átadja a Zimmermann-táviratot az amerikai sajtónak, amely másnap közzéteszi.

Március:

12-én  az Egyesült Államok kormánya bejelenti, hogy minden, a Nagy-Britannia körüli háborús övezetbe tartó semleges amerikai hajót „védőfegyverzettel” látnak el, s az ágyúkat a haditengerészet kezeli.

21-én  szolgálatba lép az első tizedes nő, Loretta Perfectus Walsh.

31-én  a tengerészeti műveletek főnökének irodája táviratot küld a hatodik haditengerészeti körzet parancsnokának, amelyben utasítja, hogy a vámhatósággal együttműködve készüljön fel a háború folyamán New Yorkba menekült német óceánjárók kifutásának megakadályozására, s a hajók épségben történő elfoglalására, s ha szükséges, ehhez hadihajókat is vegyen igénybe.

Az amerikai kormány megvásárolja Dániától a Virgin-szigeteket, attól tartva, hogy a németek elfoglalhatják és az amerikai kontinens hajóforgalma elleni tengeralattjáró tevékenység bázisává építhetik ki. A terület első amerikai kormányzója Edward T. Pollock, a HANCKOCK haditengerészeti szállítóhajó parancsnoka.

Április:

6-án     az Egyesül Államok hadat üzen Németországnak. A döntés közvetlen előzménye a brit LACONIA óceánjáró február 25-én történt, amerikai utasok halálához vezető elsüllyesztése és a „Zimmermann távirat” (a német külügyminiszter által Mexikónak küldött távirat, amelyben az USA elleni mexikói hadba lépés esetére Németország elismeri Mexikó jogait korábbi tartományai – Arizona, Texas és Új-Mexikó – újbóli birtokba vételére) (https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_declaration_of_war_on_Germany_(1917)).

Az amerikai katonaság lefoglalja a háborúban Amerikába menekült 90 német gőzhajót.

7-én     a csendes-óceáni amerikai külbirtok, Guam-szigetén szénhiány miatt veszteglő német CORMORAN II segédcirkálót (felfegyverzett kereskedelmi hajót, az EMDEN cirkáló által 1914. július 21-én elfogott ex-RJAZANY-t) elsüllyeszti a saját legénysége, hogy megelőzze a cirkáló amerikai kézbe kerülését.

Ez az akció vezetett az Egyesült Államok és Németország közötti első lövéshez az első világháborúban. A Guam szigetén állomásozó amerikai tengeri haderő ugyanis – látva, hogy a német legénység felkészül a hajó elsüllyesztésére – egy figyelmeztető ágyúlövést adott le a CORMORAN orra fölé. Az ezután nagy sietséggel végrehajtott önelsüllyesztési műveletben a hajó legénységének 9 tagja életét vesztette. Őket teljes katonai tiszteletadás mellett temették el Agana tengerésztemetőjében. A túlélőket az amerikaiak kimentették és hadifogolynak nyilvánították. Az amerikai haditengerészet ezután korlátozott erőfeszítéseket tett a CORMORAN kiemelésére, ám végül csak a hajóharangot hozták a felszínre, amely jelenleg is az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiájának Múzeumában van kiállítva a Maryland-I Annapolisban. A német hadifoglyokat először a Utah állambeli Fort Douglas-ba, majd a Georgia-i Fort McPherson-ba küldték. Két és fél év hadifogság után, 1919. október 7-én – a háború befejezése után csaknem egy évvel – térhettek vissza Németországba (https://en.wikipedia.org/wiki/Scuttling_of_SMS_Cormoran; https://laststandonzombie
island.com/tag/sms-cormoran/).

8-án     az Egyesült Államok megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Ausztria-Magyarországgal.

9-én     Sims amerikai tengernagy megérkezik Angliába.

11-én  a Konstantinápolyban állomásozó amerikai SCORPION felfegyverzett jachtot internálják az oszmán hatóságok.

20-án   az Oszmán Birodalom megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

24-én  az amerikai Atlanti Flotta Nyolcadik Divíziójának Rombolóerői Joseph T. Taussig parancsnoksága alatt útnak indulnak Bostonból Queenstown felé.

Május:

4-én     az első amerikai rombolóflottilla megérkezik az írországi Queenstownba (ma: Cobh).

6-án     a semleges Kína vizein állomásozó amerikai hadihajók közül a WILMINGTON a Jangce-folyóról a Fülöp-szigetekre hajózik, hogy elkerülje az internálást, a többi egység – a MONOCACY, a PALOS, a SAMAR, a QUIROS és a VILLALOBOS – ágyúiról pedig leszerelik a závárzatot és a sanghaji amerikai konzul őrizetére bízzák. Az ilyen módon semlegesített hajók lefoglalására nem kerül sor.

8-án     a USS WADSWORTH és McDOUGAL rombolók megkezdik járőrszolgálatukat (ez az európai vizeken végrehajtott első amerikai harctevékenység).

17-én  a Hetedik Romboló Divízió megérkezik Queenstownba, a hatodik divízió pedig útnak indul Halifaxból.

21-én  az Ötödik Romboló Divízió útnak indul Bostonból, a kilencedik divízió pedig megérkezik Queenstownba.

28-án   a brit R.M.S. BALTIC óceánjáró amerikai haditengerészeti kísérettel elindul New Yorkból Liverpool felé, a fedélzetén John J. Pershing tábornokkal, az Európába küldött amerikai expedíciós haderő parancsnokával.

30-án   a USS CUSHING romboló kimenti a tengeralattjáró által elsüllyesztett olasz LUISA brigantin legénységének 13 tagját.

Június:

1-én     az Ötödik Romboló Divízió megérkezik Queenstownba.

4-én     a német U88 jelű tengeralattjáró által sikertelenül támadott NORLINA amerikai tehergőzös fedélzetén elhelyezett „önvédelmi ágyút” kezelő, Olaf J. Gullickson parancsnoksága alatt álló haditengerész személyzet tüzet nyit a tengeralattjáróra és két találatról számol be (az egyik lövés a tengeralattjáró fedélzetét érte, a másik megrongálta a periszkópját).

5-én     a USS McDougal romboló kíséretében haladó MANCHESTER MILLER teherhajót elsüllyeszti egy tengeralattjáró. A teherhajó 32 túlélőjét a romboló kimenti. Egy másik elsüllyesztett teherhajó csónakba szállt legénységét a USS CASSIN és AMMEN rombolók keresik, majd a vizuális észlelést követően értesítik az egyik közeli brit halászhajót, amely kimenti őket.

7-én     az amerikai tengerészeti minisztérium felfüggeszti a csatacirkálók építését, hogy a felszabaduló építési helyet és pénzt rombolók és egyéb, tengeralattjáró-vadász egységek építésére fordíthassa.

9-én     a német KRONPRINZ WILHELM – óceánjáróból átalakított segédcirkálót - a lefoglalását követően csapatszállítóvá alakítják USS GENERAL VON STEUBEN néven.

12-én  a USS TUCKER romboló kimenti a tengeralattjáró által elsüllyesztett POLYXENA gőzös 47 túlélőjét.

14-én  az Amerikai Expedíciós Haderőt szállító első konvoj négy csoportra válva útnak indul New Yorkból a franciaországi St. Nazaire felé.

23-án   a csapatszállító konvoj Queenstown-nál európai vizekre ér.

24-én  a USS CUSHING romboló kimenti a tengeralattjáró által elsüllyesztett brit OBUASI gőzös 54 túlélőjét.

26-án   az első amerikai csapatszállító konvoj megérkezik St. Nazaire-be.

Július:

2-án     az első kereskedelmi konvoj útnak indul az amerikai Hampton Roads vizeiről Európa felé.

3-án     a tengerészeti miniszter összefoglalja az amerikai flotta háborús céljait. Eszerint a haditengerészet feladata (1) a szövetségesekkel való együttműködés a tengeralattjáró-helyzet kezelésében és (2) a háború során felvetődő bármely egyéb helyzetben. Bár a legfontosabb cél (3) a háború mielőbbi befejezése, ennek elérése során nem kockáztatható a nemzet fő csatavívó flottájának szétforgácsolódása. (4) A haditengerészet legfontosabb háborús művelete az európai szövetségesekkel fennálló kapcsolattartási vonal biztosítása. (5) a szövetségesek támogatására vonatkozó általános kötelezettségvállalás határain belüli, a szövetségesek közös akcióinak támogatására irányuló támadó műveletek miniszteri jóváhagyása, (6) bizonyos konkrét intézkedések megtételére való hajlandóság, többek között a) tengeralattjáró-elhárító vízi járművek átadása, amelyre otthon nincs szükség; b) szükség esetén a teljes flotta átdobása; és c) a szövetségesekkel való közös műveleti tervekkel kapcsolatos megbeszélés.

4-én     vereséget szenved a német tengeralattjárók amerikai szállítóhajók elleni összehangolt támadása. A SULTANA felfegyverzett jacht kimenti az előző nap Brest közelében megtorpedózott ORLEANS gőzös 45 túlélőjét, a USS DAVIS romboló pedig a két nappal korábban megtorpedózott brit THILBURY és MATADOR gőzösök legénységét.

5-én     az amerikai haditengerészet további egységeket (8 járőrhajót, 10 felfegyverzett magánjachtot, 5 PRESTON-osztályú rombolót és 7 DENVER-osztályú védett cirkálót) indít útnak Európába, a tengeralattjáró-tevékenységgel érintett Azori-szigetek térségének védelmére.

A védőfegyverzettel ellátott amerikai NAVAJO tehergőzös ágyúpárbajt vív egy német tengeralattjáróval, amelyet elsüllyeszt 110 mérföldnyire (204 km-re) Portsmouth-tól. A teherhajó észrevette, amikor a tengeralattjáró egy brit vitorlást igyekezett elsüllyeszteni a fedélzeti ágyújával és megpróbált kereket oldani, de a tengeralattjáró is észrevette és áthelyezte az ágyútüzét a teherhajóra, amely egy találatot kapott. A teherhajó viszonozta a tüzet, s a fedélzeti ágyú közelében találta el a tengeralattjárót, amely ezután orral lefelé elsüllyedt. A vízből magasan kiemelkedő tat-részén az amerikaiak látták a még mindig forgó hajócsavarokat.

A haditengerészeti vezetés elhatározza, hogy bázist alapít a gibraltári brit gyarmaton.

6-án     a haditengerészet 3 könnyűcirkáló, 7 ágyúnaszád és 1 felfegyverzett magánjacht gibraltári bázisra történő kiküldéséről határoz.

7-én     a USS PORTER romboló kimenti a három nappal korábban elsüllyesztett norvég SNETOPPEN teherhajó legénységének 12 túlélő tagját, az O’BRIAN romboló pedig az előző nap megtorpedózott norvég VICTORIA II legénységének 11 túlélőjét. A CUSHING romboló fogja a megtámadott brit TARQUAH gőzös SOS jelzését, s a helyszínre érve kimenti az elsüllyedt hajó 155 túlélőjét.

8-án     a USS PERKINS és JACOB JONES rombolók kimentik az elsüllyesztett VALETTA gőzös legénységének 44 túlélő tagját, a CUSHING romboló pedig a brit OBUASHI gőzös 54 túlélőjét.

11-én  a tengerészeti miniszter utasítására megkezdik az Amerikában lefoglalt 90 német óceánjáró közül a 16 legnagyobb csapatszállítóvá történő sürgős átalakítását és felújítását, a német legénység által megrongált hajógépek helyreállítását is beleértve.

12-én  az amerikai haditengerészet és a brit admiralitás megállapodik a szorosabb együttműködésről. Ennek keretében amerikai haditengerészek csatlakoznak az admiralitás tengeralattjáró-elhárító műveleteinek parancsnokságához, a konvoj-részleghez és az anyagellátási igazgatósághoz.

13-án   a USS FANNING kimenti az elsüllyesztett görög CHARILAOS TRICOUPIS teherhajó legénységének 23 túlélő tagját. A USS WARRINGTON egy tengeralattjárót támad mélységi bombákkal Írország déli partjainál, amelyet – a felszínre tört olajfolt alapján – könnyebben megrongál.

19-én  a britek a 4 legerősebb széntüzelésű amerikai csatahajó átdobását kérik az amerikaiaktól.

22-én  a konvojrendszert bevezetik a Földközi-tengeren.

25-én  az egykori német HAPAG óriásgőzöst, a VATERLANDOT LEVIATHAN néven csapatszállítóként állítják szolgálatba New Yorkban. A német hajó a háború hátralévő részében egymaga 110 591 amerikai katonát (az Európába átdobott teljes amerikai expedíciós haderő 1/20-át) szállított át az Atlanti-óceánon Németország ellen.

28-án   a USS FANNING kimenti az előző nap elsüllyesztett brit BELLE of ENGLAND gőzös 57 túlélőjét.

30-án   a USS WINSLOW kimenti az előző nap megtorpedózott brit WHITEHALL gőzös 27 túlélőjét.

Augusztus:

1-én     a USS CONYNGHAM romboló kimenti az elsüllyesztett brit KARINA gőzös 39 túlélőjét.

6-án     az amerikai CAMPANA felfegyverzett gőzös ágyúpárbajt vív a német U61 jelű tengeralattjáróval a Földközi-tengeren. A hajót – lőszerkészletének kimerülése után – a legénység elhagyja. A németek, miután minden mozdíthatót elvittek róla, végül elsüllyesztik a gőzöst. A védőfegyverzetet kezelő haditengerész személyzetet (James Delaney, R. Roop, C. Q. Kline, W. A. Mill, F. S. Jacob) és a gőzös kapitányát (Alfred Oliver) a németek hadifogolyként a tengeralattjáróra viszik. Ők az első amerikai hadifoglyok a háborúban.

7-én     a USS PAUL JONES romboló és egy felfegyverzett brit kereskedelmi hajó tévedésből támadja az A.S. Glenn parancsnoksága alatt haladó brit O6 jelű tengeralattjárót, amely végül képes azonosítani magát, így elkerüli az elsüllyesztést.

8-án     a felfegyverzett amerikai NOMA jacht a német UC71 jelű tengeralattjárót támadja, amely fedélzeti ágyújával és egy torpedóval előzetesen megrongálta a brit DUNRAVEN csapdahajót. A NOMA mélységi bombázására a tengeralattjáró visszavonul, így elvontathatják a sérült DUNRAVEN-t.

13-án   tűz pusztítja el az amerikai USS NEMES motoros naszádot a floridai Key West közelében.

14-én  a Németország és Ausztria-Magyarország elleni kínai hadüzenet napján a kínai területen internált amerikai hadihajók visszanyerik a szabadságukat. A sanghaji amerikai konzulátuson elzárt lövegzárakat 21-én visszahelyezik a hadihajókra, amelyek 26-án újra szolgálatba állnak.

16-án   17-én és 18-án megérkeznek a júliusban Gibraltárba irányított amerikai hadihajók.

30-án a brit admiralitás felajánlja az R.M.S. OLYMPIC óceánjárót – a szerencsétlen sorsú TITANIC testvérhajóját – csapatszállító-szolgálatra az amerikai haditengerészetnek.

Szeptember:

18-án   az amerikai haditengerészet 10 hadihajót (1 felfegyverzett jachtot, 8 aknaszedőt és 1 szállítóhajót) irányít a franciaországi Brestbe.

Október:

8-án     a USS TUCKER romboló kimenti a megtorpedózott brit RICHARD de LARRINAGA tehergőzös legénységének 13 túlélő tagját.

15-én  a Walter N. Vernou parancsnoksága alatt haladó amerikai USS CASSIN romboló – amely konvojkíséreti, tengeralattjáró-elhárító és mentési feladatokat lát el az Írország déli partjai előtt fekvő Kelta-tengeren – 13:00-kor, 4,3 mérföldnyi (8 km) távolságban észleli a Victor Dieckmann parancsnoksága alatt a felszínen haladó német U61 jelű tengeralattjárót, amely szintén észreveszi az amerikai rombolót és riadómerülést hajt végre. 14:30-kor a német parancsnok úgy dönt, hogy egyetlen megmaradt torpedójával megkísérli elsüllyeszteni a rá vadászó amerikait. Osmond Ingram első osztályú tüzér észrevette a romboló felé tartó torpedót, s rohanva figyelmeztette társait, hogy a torpedó becsapódása előtt azonnal vessék ki a mélységi bombákat. Bár a torpedó talált és Ingram is meghalt, a CASSIN megmenekült. A robbanás súlyosan megrongálta a tatját – gyakorlatilag letépte a kormánylapátját – de a hajó úszóképes maradt, s az HMS SNOWDROP bevontatta Queenstownba, s a javítást követően 1918 júliusában újra szolgálatba állt (https://en.wikipedia
.org/wiki/Action_of_15_October_1917; https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Cassin_(DD-43)).

19-én  a USS CONYNGHAM romboló mélységi bombákkal támadja a kíséretében haladó brit ORAMA óceánjáróból átalakított segédcirkáló ellen támadást végrehajtó német U62 jelű tengeralattjárót és a kíséretet adó többi amerikai rombolóval együtt kimenti az elsüllyedt hajó túlélőit.

30-án   szolgálatba áll a haditengerészet első izraelita lelkésze, David Goldberg rabbi.

November:

5-én     az ALCEDO felfegyverzett jachtot elsüllyeszti a német UC71 jelű tengeralattjáró a franciaországi Quiberon-öbölben. 21 ember életét veszíti.

7-én     az amerikai haditengerészet dönt a BROOKLYN páncélos cirkáló Vlagyivosztokba küldéséről.

17-én  a konvojkísérő- és mentőfeladatokat ellátó USS FANNING és NICHOLSON rombolók a német tengeralattjárók felkutatásának és elpusztításának feladatával az Atlanti-óceán keleti vizein járőröznek egy 8 tagú konvojt kísérve, amikor harcérintkezésbe kerülnek a Gustav Amberger parancsnoksága alatt haladó német U58 jelű tengeralattjáróval, amelyet 4 mélységi bombával a felszínre kényszerítenek (https://en.wikipedia.org/wiki/Action_of_17_November_1917).

Az amerikai rombolók azonnal tüzet nyitottak a 04:00-kor felbukkanó tengeralattjáróra, amelyet az a fedélzeti ágyúival viszonzott, de félórás küzdelem – és négy amerikai találat – után a németek 04:30-kor megadták magukat (noha a FANNING generátorát telibe találták). A FANNING átvette a németeket, majd elsüllyesztette a tengeralattjárót. Ez volt az első eset, amikor egy amerikai hadihajó legyőzött egy német tengeralattjárót. Az U58 40 fős legénységének 38 túlélő tagja amerikai hadifogságba került (https://en.wikipedia.org/
wiki/Action_of_17_November_1917; http://www.sshsa.org/virtual_museum/posner_
nicholson.html).

23-án   a USS BROOKLYN megérkezik Vlagyivosztokba.

December:

6-án     az amerikai Hugh Rodman ellentengernagy parancsnoksága alatt álló 9. Csatahajó Divízió (NEW YORK, FLORIDA, WYOMING, DELAWARE) a skóciai Scapa Flowban csatlakozik a brit Nagy Flottához (https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Battleship_Division_Nine
_(World_War_I)).

A USS JACOB JONES rombolót elsüllyeszti a német U53 jelű tengeralattjáró a Scilly-szigetek közelében. A legénység 64 tagja életét veszíti, 2 túlélő hadifogságba esett, további 7 túlélőt pedig az arra járó brit CATALINA gőzös vesz fel három és fél órával később.

7-én     az Egyesült Államok hadat üzen Ausztria-Magyarországnak. Az amerikai kikötőkben álló 15 osztrák-magyar kereskedelmi hajó internálása.

16-án   a USS BENHAM romboló kimenti az elsüllyesztett brit FOYLEMORE gőzös túlélőkkel teli 4 mentőcsónakját.

31-én    az amerikai haditengerészet tervező részlege előterjeszti a Skócia és Norvégia közötti északi-tengeri aknazár tervét. A zárat 72 000 akna alkotná, amelyek mindegyike 320 dollárba kerül.