Január:

3-án     a japán kormány bejelenti, hogy hadihajókat küld a Szuezi-csatornához és Európába a kereskedelmi hajói kísérete és védelme érdekében (https://en.wikipedia.org/wiki/1st_
Special_Squadron_(Japanese_Navy)).

Február:

2-án     a japán együttműködés fejében az ausztrál kormány csatlakozik a brit-japán kereskedelmi egyezményhez, amely alapján engedélyezi a japán bevándorlók letelepedését Ausztráliában és Új-Zélandon, továbbá a japán orvosok működését a brit gyarmatokon.

8-án       a brit kormány hivatalosan is a japán haditengerészet segítségét kéri a Távol-keletről Európába irányuló hadiszállítások biztonságának garantálásában (a britek már 1914-ben felszólították Japánt a haditengerészeti erőinek az európai szövetséges erők támogatása érdekében történő európai telepítésére, de Tokió korábban mindig visszautasította az ilyen kéréseket, s csak az Indiai-óceáni szövetséges konvojkíséretben segédkezett (a német cirkálóharc jelentette fenyegetés miatt). Maszatake Teraucsi japán miniszterelnök hivatalba lépő kormánya ekkor meghosszabbítja az Új-Zéland/Ausztrália-Szingapúr-Áden útvonalon korábban biztosított hajókíséreti feladatok ellátására még 1914 végén kikülönített Első Különleges Kötelék megbízatását.