Olasz haditengerészet - 1916

Január:

20-án   az olasz PIEMONTE cirkáló – egy 33 egységből álló nemzetközi kötelékben – bombázta a Bulgáriai Dedeagacs (ma: Alexandrupoli, Görögország) kikötőjét, lángba borítva két barakkot, s egy vasúti szerelvényt. Egy gránát a menekülő bolgár csapatok közt robban. A parti ütegek sikertelenül próbálják viszonozni a tüzet (https:// paperspast.natlib.govt.nz/
newspapers/NA19160122.2.17.4, https://trove.nla.gov.au/newspaper/article/2101038).

27-én  az olasz PUGLIA cirkáló az albániai Durazzo előtti járőrszolgálatán találkozik a felderítést végző osztrák-magyar NOVARA cirkálóval. A felek a harcérintkezés nélkül visszavonulnak.

28-án   az szaloniki antant partraszállás előkészítésének részeként az olasz PIEMONTE cirkáló részt vesz a Szaloniki előtti Karaburun-foki partvédő üteg elhallgattatásában.

Február:

15-ig    tartó munkával a francia és az olasz haditengerészet egységei több fordulóban elszállítják a Balkánon az osztrák-magyar és bolgár erők által tönkre vert szerb hadsereg maradványait. Olasz részről a PUGLIA és a LIBIA cirkálók vesznek részt az evakuációban az albániai Durazzo kikötőjében. A PUGLIA tűzfedezetet nyújt a visszavonuló szerbeknek az osztrák-magyar hadsereggel szemben.

23-án   a BERSAGLIERE, CORAZZIERE és GARIBALDINO rombolók 12 szállítóhajót kísérnek az albániai Durazzóba a szerb hadsereg evakuálására.

Április:

4-én     az olasz haditengerészet búvárai és műszaki alakulatai kiemelik és helyreállítják a március 16-án a fedélzetén szállított saját aknák egyikének robbanása folytán az olasz partoktól 1 700 m-re 31 m-es mélységbe süllyedt német UC12 jelű tengeralattjárót és X1 jelzéssel szolgálatba állítják a saját flottájukban (https://it.wikipedia.org/wiki/X_1_(sommergibile_Italia)).

Május:

12-én  az ALPINI, a FUSILIERE és a ZEPHYR rombolók, valamint a 40PN és az 46OS jelű torpedónaszádok behatolnak az Ausztria-Magyarországhoz isztriai Parenzo (ma: Porec) kikötőjébe, ahol egy vízirepülőgép-hangárt lőttek körülbelül 20 percig. Az osztrák-magyar parti ütegek 76 mm-es lövedékekkel viszonozták a tüzet és a hidroplánok is a levegőbe emelkedtek (velük az akciót támogató olasz és francia repülőgépek vették fel a harcot). Az ALPINI fedélzetén 4 tengerész életét veszíti, 14-en megsebesülnek (3-an súlyosan, 11-en könnyebben).

Június:

7-ről     8-ra virradó éjjel a Pagano di Melito és a Luigi Berardinelli parancsnoksága alatt haladó olasz MAS 5 és 7 jelű torpedóval felszerelt motoros naszád sikeres torpedótámadást hajt végre az osztrák-magyar kézen lévő albániai Durazzo kikötőjében horgonyzó LOCRUM gőzös ellen.

13-án   4 olasz romboló (AUDACE, BRONZETTI, MOSTO, PILO) védőkíséretet biztosít az észak-nyugat Albániában fekvő San Giovanni di Medua (ma: Shëngjin, Albánia) osztrák-magyar kézen lévő kikötőjében támadást megkísérlő 2 torpedókkal felszerelt motoros naszádnak (MAS 5, 7) és az őket vontató 2 torpedónaszádnak (35, 37 PN). A torpedótámadás eredménytelen.

23-án   a NEMBO romboló a francia CASQUE és PROTET rombolókkal együttműködve kimenti a Friedrich Fähndrich parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U15 jelű tengeralattjáró által elsüllyesztett CITTA di MESSINA olasz óceánjáróból átalakított csapatszállító és a védelmét ellátó francia FOURCHE romboló túlélőit Otrantótól 20 tengeri mérföldnyire (37 km-re). A CITTA di MESSINA fedélzetén tartózkodó 302 emberből 33-an, a FOURCHE fedélzetén tartózkodó 85 emberből 19-en életüket veszítették (https://it.wikipedia.org/wiki
/Citt%C3%A0_di_Messina).

25-ről  26-ra virradó éjjel a Pagano di Melito és a Luigi Berardinelli parancsnoksága alatt haladó olasz MAS 5 és 7 jelű torpedóval felszerelt motoros naszád sikeres torpedótámadást hajt végre az osztrák-magyar kézen lévő albániai Durazzo kikötőjében horgonyzó SARAJEVO gőzös ellen.

Július:

1-én     a PUGLIA cirkálót aknarakóvá alakítják át.

6-án     az ALFREDO CAPELLINI tengeri „monitor” (egy úszódaru testének felhasználásával kialakított úszó löveg) szolgálatba állítása Livornóban és átvontatása az Adriára Brindisi védelmére (a „monitor” ugyan rendelkezett hajtóművel, de az csak a lövésekhez szükséges pozícióváltáshoz nyújtott elegendő teljesítményt, a járművet hosszabb távon vontatni kellett). A hajót a végül el nem készült FRANCESCO MOROSINI dreadnought-típusú csatahajó számára gyártott 2 db 381 mm-es löveggel szerelték fel, amelyekkel 25 km-re tudott lőni.

10-én  az IMPETUOSO rombolót elsüllyeszti a Zdenko Hudeček parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U17 jelű tengeralattjáró.

14-én  az osztrák-magyar Tb 65T és 66T jelű torpedónaszádok elsüllyesztik az olasz BALILLA (ex-U42) tengeralattjárót Lissa szigeténél.

Augusztus:

2-án     09.35-kor a Galiola zátonyon megfeneklett GIACINTO PULLINO olasz tengeralattjáró mentéséből Lussinba visszatérő SALPA olasz tengeralattjáró 4 torpedót lő az osztrák-magyar SMS MAGNET torpedónaszádra. Egy torpedó eltalálja és a tiszti étkezdéig felszakítja a hajótestet, de a hajó úszóképes marad. A veszteség 11 halott és 7 sebesült. A hajót Pólába vontatják és kijavítják (https://hu.wikipedia.org/wiki/SMS_Magnet_(1896), https://www.picclickimg.com/
d/w1600/pict/381292533953_/2320-Ww1-Marina-Galiola-Croazia-Il-Sommergibile-Salpa.jpg).

A tarantói olasz tengerészeti bázison felrobban és elsüllyed a 13 db 305 mm-es ágyúval felszerelt, 25 000 tonnás olasz LEONARDO da VINCI dreadnought. Az ok a vizsgálat szerint szabotázs: a cs. és kir. tengerészeti hírszerzés (K.u.K. Evidenzbureau) tisztje, Rudolf Mayer az élelmiszer-ellátmányba rejtve időzített bombát csempészett a fedélzetre, melyet a vele összejátszó személyek a lőszerraktárba vittek). A robbanás Richter-skála szerint 3,5-es erősségű szeizmikus lökéshulláma Tarantóban is érezhető, az óváros alacsony részeit szökőár árasztja el. Az 1 100 fős legénység vesztesége 249 halott, 80 sérült. Perbe fogják az élelmiszert szállító Vincenzi kereskedőt, Criscuolo szállásmestert és Picenardi kapitányt, amiért nem tudta megakadályozni a szabotázst. A három évig tartó per végén bizonyíték hiányában az összes gyanúsítottat felmentik. Azóta kiderül, hogy az incidens oka baleset. Légitámadástól tartva a fedélzet alá vitték a kannákban tárolt benzint, de az egyik lyukas kannából szivárgó benzin a főárboc közelében tüzet okozott, s 20 perc múlva begyújtotta a lőszert (a lőszerraktárak elárasztását megkezdték, de sprinklerek hiányában a vízszint feletti lőszerek begyulladtak). A robbanás 20 méter hosszú lyukat ütött a hajótest páncélozatlan alsó részének bal oldalán, s a hajó tattal lefelé süllyedni kezdett, végül balra felborult. A LEONARDO da VINCI roncsát 1919 szeptemberére sikerült újra úszóképessé tenni, s csak újabb két év elteltével, 1921 januárjára sikerült eredeti helyzetébe visszafordítani (https://en.wikipedia.org/wiki/Italian_battleship_Leonardo_da_Vinci; http://www.gwpda.org/
naval/thist24.htm; http://www.inchiostroverde.it/2017/10/12/65892-2/; http://www.cime
etrincee.it/rodeano.htm;).

3-án     a molfettai ütközet. A Durazzo ellen 9 repülőgép által végrehajtandó támadás támogatására kiküldött olasz ARDENTE és GIUSEPPE CESARE ABBA rombolókat átirányítják Molfettához, amelyet megtámadott egy erős osztrák-magyar kötelék – 1 védett cirkáló (ASPERN), 2 romboló (WILDFANG, WARASDINER) és 2 torpedónaszád (TB 80 és 85). Az ütközetben az ARDENTE több találatot kap és visszavonul. Az olasz egységek támogatására a francia COMMANDANT BORY romboló vezetésével erősítés érkezik, az osztrák-magyar kötelék azonban távozik. Az ütközet így döntetlen.

23-án   a brit haditengerészet átad 4 db W-osztályú tengeralattjárót az olasz haditengerészetnek.

Október:

2-án     a görög megszállás alatt álló dél-albániai Saranda elfoglalása (Korfu szigetével szemben). 1915 végére az osztrák-magyar és bolgár szárazföldi csapatok balkáni előrenyomulása eléri a semleges Görögország északi határát. Nagy-Britannia ekkor a dél-Albániában állomásozó olasz és brit erők kivonását javasolja, ám Olaszország – az osztrák-magyar flotta elleni Otrantói blokád fenntarthatósága érdekében – ragaszkodik a Valona körüli balkáni hídfőhöz. Ekkor egy lovassági század és egy gyalogos-zászlóalj Dél-Albániába történő tengeri szállításáról döntenek.

Az akcióban olasz részéről 1 páncélos cirkáló (FRANCESCO FERRUCCIO), 4 romboló (ASCARO, BOREA, GARIBALDINO, NEMBO), 4 torpedónaszád és 4 csapatszállítóvá átalakított személyszállító gőzhajó (AUSONIA, BULGARIA, CAROCCIO, POLCEVERA) vesz részt.

Akciójuk eredményeként a hídfő megmaradt, s ez fontos következménnyel járt: Még augusztusban történt, hogy a bolgár 1. hadsereg Kastoria felől Koila felé irányuló támadást indított a görögországi Makedóniában az Osztrovszki-tó nyugati partján stabilizálódott szaloniki fronton Lerintől (ma: Floriana) 60 km-re délkeletre. Az év elején Albánián keresztül a Balkánról evakuált szerb hadsereg 120 000 katonája által tartott frontszakasz kitartott, s az antant erők szeptember 12-én ellentámadásba mentek át. December 11-ig tartó ellen-offenzívájuk eredményeként elfoglalták Monasztírt (ma: Bitola, Macedónia). Az október 2-án megerősített dél-albániai olasz erők a monasztíri offenzívával összehangoltan november 10-én megkezdték az előrenyomulást, s a szaloniki és a dél-albániai antant front november 19-én az Ohridi-tónál egyetlen, az Adriától az Égei-tengerig tartó folyamatos makedón fronttá egyesült.

16-án   az olasz NEMBO rombolót elsüllyeszti az Orest von Zopa parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U16 jelű tengeralattjáró (https://it.wikipedia.org/wiki/Nembo_(caccia
torpediniere_1902)).

December:

4-én     az olasz INTREPIDO romboló az Ulrich Pilzecker parancsnoksága alatt haladó német UC14 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőre fut, felrobban és elsüllyed.

11-ről  12-re virradó éjjel az olasz REGINA MARGHERITA pre-dreadnought típusú csatahajó az Ulrich Pilzecker parancsnoksága alatt haladó német UC14 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőre fut, felrobban és elsüllyed az albániai Valona kikötője előtt. A fedélzeten tartózkodó 675 emberből 405 fő életét veszítette, köztük Oreste Bandini, az albániai olasz expedíciós haderő parancsnoka.

22-ről    23-ra virradó éjjel a második otrantói ütközet. 4 osztrák-magyar romboló (SMS SCHARFSCHUETZE, REKA, DINARA, VELEBIT) megtámadja az otrantói tengerzárat, majd harcba bocsátkozik a közelben haladó 6 francia (CASQUE, PROTET, COMMANDANT RIVIÉRE, COMMANDANT BORY, DEHORTER és BOUTEFEU) és rombolókkal.