Görög haditengerészet

1832-ben Görögország elszakad az Oszmán Birodalomtól, megszületik a modern görög haditengerészet. A szabadságharcot támogató közösségek, főleg a törökök által meg nem hódított égei-tengeri szigetek – Idra, Szpetszesz és Pszara – komoly tengeri erővé alakították kereskedelmi flottájukat. Laszkarina Buboulina, Szpetszesz gazdag arkhónisszája (úrnője), vagyonát a harc támogatására fordította. Az általa felszerelt flotta több ütközetben részt vett, s a török számbeli fölény ellenére is biztosította a folytonos utánpótlás-szállítást. Az oszmán flotta 23 sorhajóval, 7 fregattal, 5 korvettel és 40 briggel, azaz 75 hajóval rendelkezett. A görög szigetek 40 átalakított kereskedelmi hajók tudtak kiállítani. Egyetlen kivételt az 1820-ban épített AGAMEMNON brigg jelentett, amely Szpetszesz legnagyobb hadihajója, a szigetek egyesült flottájának zászlóshajója volt. Végül a függetlenségét elnyert, de méltatlan polgárháborúba süllyedt Görögország tengernagya, Andreasz Miaoulisz felgyújtotta, nehogy a kormányellenes erők kezére jusson. A polgárháború végén a görög flottát 1 korvett, 3 brigg, 6 goletta, 2 ágyúnaszád, 2 gőzhajó és néhány kisebb egység alkotta. Bár az új király – a bajor Ottó – a LOUDOVIKOSZ korvettet iskolahajóvá alakíttatta, a tisztek képzése elégtelen maradt, a flotta hatékonyságát pedig a függetlenségi háború veteránjaival és a modernizációval folytatott belső harcok csökkentették.

1855-ben vastestű csavargőzösöket (PANOPI, PLIKSZAVRA, AFROESSZA, SZFENDONI) vásárolnak Angliából. További fejlesztés nem történik.

1866-ban kitör a krétai felkelés (Kréta szigete ekkor még oszmán közigazgatás alatt áll). A görög kormány rádöbben flottája elégtelenségére, mivel a hajói nincsenek abban az állapotban, hogy segítséget nyújthatnának a sziget görög lakosságának. Ekkor modern, ütőképes flotta kiépítéséről döntenek.

1878-ban megalapítják a görög tengerészeti akadémiát és a flotta számára új központi hadikikötőt létesítenek Arapiszban (ahol ma is működik), a tengerészet korszerűsítésére pedig Lejune tengernagy vezetésével francia tanácsadókat hívnak.

1889-ben megvásárolják az első csatahajókat (HYDRA, SZPETSZAI, PSZARA), Franciaországból.

1897-ben háború tör ki Törökországgal, amely nem tud hasonló erőt szembeállítani az új görög csatahajókkal, amelyek így vetélytárs nélkül uralták az Égei-tengert (ennek ellenére nem tudják érdemben befolyásolni a szárazföldön zajló hadműveleteket, viszont beindítják a török flottafejlesztést).

1907-ben megalapítják a görög tengerész-vezérkart, amelynek első főnöke Pavlosz Kounouriotisz.

1909-ben Amerikában élő görögök adományából megrendelik az első görög páncélos cirkálót (GEORGIOSZ AVEROFF) Olaszországtól.

1910-ben brit tengerészeti misszió érkezik Görögországba Tuffnel tengernagy vezetésével, a haditengerészet szervezetének és képzési rendjének korszerűsítésére (Törökország ekkor vásárolja meg a 20 éves német KURFÜRST FRIEDRICH WILHELM és WEIßENBURG csatahajókat, amelyeket BARBAROS HAYREDDIN és TURGUT REISS néven állítanak szolgálatba).

1912-ben kitör az első Balkán-háború. A csatahajóból és rombolókból álló görög flotta offenzív stratégiát követ, célja a török uralom alatti görög szigetek elfoglalása és tengerészeti erőfölény kivívása az Égei-tenger keleti medencéjében. E célból állást foglalnak Lémnosz szigetén, a Mudrosz-öbölben, a Dardanellák bejáratával szemben, ahol két tengeri győzelmet aratnak a török flotta felett Ellinél (1912. december 16.) és Lémnosznál (1913. január 18.).

1914 júniusában – mivel a bankán-háborúk után a kelet-égei szigetek sorsa rendezetlen marad – görög-török tengerészeti fegyverkezési verseny robban ki a terület szuverenitásáért vívott küzdelem támogatására. Törökország I. OSZMÁN SZULTÁN néven megrendeli a világ legnagyobb és legerősebb dreadnoughtját Angliában, mire a görögök két dreadnoughtot rendeltek (egyet Franciaországban – VASILEFSZ KONSTANTIONOSZ, s egyet Németországban – SZALAMISZ), s addig is, amíg elkészülnek sietősen megvásárolják az amerikaiak 2 kiöregedett pre-dreadnoughtját (a Mississippi-osztályú MISSISSIPPI-t és IDAHO-t), valamint a kínai kormány által megrendelt, de át nem vett ELLI (ex-FEJ HONG) védett cirkálót.

A háború kitörésekor a görög flottát a következő egységek alkotják:

5 pre-dreadnought típusú csatahajó:

Mississippi-osztály: KILKISZ, LÉMNOSZ

Hydra-osztály: HYDRA, SZPETSZAI, PSZARA

1 páncélozott cirkáló:

GEORGIOSZ AVEROF

1 védett cirkáló:

ELLI

1 könnyűcirkáló:

MIAOULIS

14 romboló:

Thyella-osztály: LONCHI, NAFKRATOUSZA, SZFENDONI, THYELLA

Niké-osztály: NIKÉ, ASZPISZ, DOXA, VELOSZ

Ierax-osztály: AETOSZ, IERAX, PANTHIR, LEON

V-osztály:

2 db partvédő hajó:

AKTION, AMVRAKIA

13 torpedónaszád:

Chios-osztály: № 6-10,

V-típus:               № 11-16,

4-es típus: № 18

AKHISZÁR, NIKOPOLISZ

4 kis ágyúnaszád:

Szfaktiria-osztály: A, Β,Γ, Δ

4 ágyúnaszád:

Akhilleusz-osztály: AKHILLEUSZ, ALFIOSZ, EUROTASZ, PINIOSZ

1 tengeralattjáró:

DELFIN

4 aknaszedő:

EGIALIA, MONEMVASIA, NAUPLIA, ARIS

2 gőzhajó:

PANELLION, FUAD

4 szállítóhajó:

SZFAKTIRIA, MIKALI, IONIA, KRITI

4 segédcirkáló:

ARCADIA, ATHÉN, ESPERIA, MACEDÓNIA

5 gőz-szkúner

PLIKSAVRA, AIDON, KISSA, KIHLI, SALAMINA

3 vitorlás szkúner:

MIKALI, MATILDI, ARGOS

2 vontató:

OLYMPOS, VURLA

1 tartályhajó:

IOANNISZ KUTSZISZ

2 vízszállító:

SFINKSZ, KARKHARIUSZ

1 karbantartó-hajó:

TENEDOSZ