Május:

3-án     Olaszország felmondja a hármas szövetséget.

10-én  az olasz kormány tengerészeti egyezményt ír alá Nagy-Britanniával és Franciaországgal

23-án   Olaszország hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának (Németországnak csak 1916. augusztus 28-án).

A 4 dreadnought típusú csatahajóból (DANTE ALIGHIERI, CONTE di CAVOUR, GIULIO CESARE, LEONARDO da VINCI) és több kisebb egységből álló 1. Flottát az Adriai-tengeren kívüli bázisra, Tarantóba küldik.

A 6 pre-dreadnought típusú csatahajóból (REGINA ELENA, VITTORIO EMANUELE, ROMA, NAPOLI, REGINA MARGHERITA, BENEDETTO BRIN) és több kisebb egységből álló 2. Flottát Brindisiben vonják össze.

A 3 pre-dreadnought típusú csatahajóból (AMMIRAGLIO di SAINT BON, EMANUELE FILIBERTO, SARDEGNA), 4 páncélos cirkálóból (AMALFI, PISA, SAN GIORGIO, SAN MARCO) és több kisebb egységből álló 3. Flottát, Velence védelmére rendelik.

24-én  az olasz TURBINE rombolót elsüllyeszti az osztrák-magyar SMS HELGOLAND gyorscirkáló és a CSEPEL, LIKA, TÁTRA rombolók.

Az olasz 3. hadsereg észak-olaszországi előrenyomulásának – a szárazföldi erők tengerre támaszkodó jobbszárnyának – támogatására az olasz haditengerészet rombolókat, torpedónaszádokat és tengeralattjárókat vezényel az Észak-Adriára (az első őrjáratot az ALPINO, CARABINIERE, GARIBALDINO, FUCILIERE, LANCIERE rombolók teljesítik). A flotta ezen kívül 91 (6 nagy-, 44 közepes- és 41 kiskaliberű) ágyút telepít a szárazföldre a trieszti-öböl északi partján Porto Buso és Monfalcone között az olasz szárazföldi hadsereget a tenger felől érő támadások elhárítására.

25-én  az olasz haditengerészet akciót kezd Ausztria-Magyarország ellen.

26-án   az olasz kormány bejelenti az osztrák-magyar tengerpart blokádját.

29-én  az olasz észak-adriai tengeri erők 6 rombolója (ARTIGLIERE, BERSAGLIERE, CORAZZIERE, GARIBALDINO, LANCIERE, PONTIERE) a montfalconei hajógyárat és a helyi vegyi üzemet ágyúzza.

Június:

1-én     a velencei Sozieta Veneziana Automobila Navale (SVAN) hajógyárban vízrebocsátják az első MAS-hajót (Motoscafo Armato Siluranti – torpedókkal felszerelt motoros naszád). Az olasz flotta még 1913-ban fogalmazta meg kicsi és tömegméretekben gyártható gyors torpedónaszádok iránti igényét, amiről amerikai gyártókkal tárgyalt. Az üzlet azonban nem jött össze, ezért 1914-ben milánói gyártót kerestek, amely elkészítette a terveket, de nem volt képes a sorozatgyártásra. Így végül a Giudecca szigetén működő, a velencei lagúna vaporettoit gyártó velencei vállalattal állapodtak meg, amely lakkozott fából készítette el az Isotta Fraschini motorokkal hajtott, 2 db torpedóval és egy géppuskával felszerelt hajótesteket. A háború alatt összesen 244 db MAS-naszád épült, mintegy 30 millió líra értékben, amelyek rövid idő alatt az osztrák-magyar erők elleni rajtaütések főszereplőivé váltak. Bár egyértelműen nem tekinthetők a háborút eldöntő csodafegyvernek (ahhoz túl kicsik és sérülékenyek voltak, csekély akciórádiusszal, a kikötők műszaki és katonai védelmének fejlesztésével pedig az osztrák-magyar erők az eredményességüket is sikeresen korlátozták), mégis egy újabb tényezőt jelentettek, ami miatt az ellenséges haditengerészeti parancsnokoknak aggódniuk kellett. S, okkal, mert ezek az apró – alig 12 tonna súlyú, 16 m hosszú, 8 fős – de rendkívül gyors (25 csomós, 46,3 km/h sebességű) vízi járművek ideális körülmények esetén halálos fegyvernek bizonyultak. Ráadásul megragadták az olasz közvélemény figyelmét és felkeltették az érdeklődését, így ez az új fegyver fiatal tengerészek sorát ösztönözte új és még újabb bevetésekre.

5-én     az olasz észak-adriai tengeri erők 6 rombolója (ARTIGLIERE, BERSAGLIERE, CORAZZIERE, GARIBALDINO, LANCIERE, PONTIERE) megismétli a montfalconei vegyi üzem elleni támadást.

10-én  az olasz MEDUSA tengeralattjárót elsüllyeszti a Ludwig Eberhardt parancsnoksága alatt haladó UB15 jelű (osztrák-magyar lobogó alatt U11-re átszámozva közlekedő) német tengeralattjáró.

Július:

7-én     hajnali 04:00 órakor a Heino von Heimburg parancsnoksága alatt haladó német UB14 jelű (de osztrák-magyar lobogó alatt U26 jelzéssel) haladó tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti az olasz AMALFI páncélos cirkálót néhány mérföldre a Velencei-lagúna malamoccói kijárata előtt. A hajó a kazánházát ért találat következtében 10 percen belül felborul és elsülyed. Legénységének 682 tagja megmenekül, 72 tengerész életét veszíti (https://it.wikipedia.org/wiki/Amalfi_(incrociatore)).

26-án   az olasz haditengerészet elfoglalja az 1 400 m hosszú, 330 m széles, alig 90 m magas, lakatlan Pelagosa szigetét az Adriai-tengeren (amely 1861-ig a Nápolyi-Szicíliai Kettős Királysághoz, utána Olaszországhoz tartozott, 1873-ig, amikor Ausztria-Magyarország okkupálta és világítótornyot létesített rajta 1875-ben).

Augusztus:

5-én     a Carlo del Greco parancsoksága alatt haladó olasz NEREIDE tengeralattjárót elsüllyeszti a Georg von Trapp parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U5 jelű tengeralattjáró (https://en.wikipedia.org/wiki/Italian_submarine_Nereide_(1913)).

6-án     az Egon Lerch parancsnoksága alatt haladó U12 jelű osztrák-magyar tengeralattjáró behatol a Velencei-lagúnába, ahol a ROSOLINO PILO romboló – valószínűleg véletlenül - elgázolja, a tengeralattjáró aknára fut (a tat-része felrobban) és teljes legénységével együtt elsüllyed. Ez az első osztrák-magyar tengeralattjáró-veszteség a háborúban. A tengeralattjárót 1916 márciusában kiemelik, és miután halottait örök nyugalomra helyezik, a hajótestet lebontják (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-12_(Austria-Hungary)).

8-án     az olasz kormány lefoglalja a La Speziában német megrendelésre építés alatt álló U42 jelű tengeralattjárót és a BALILLA névre keresztelve saját flottája részére fejezi be azt.

13-án   az olasz ABBA és MOSTO rombolókat a francia BISSON rombolóval együtt kiküldik a Karl Strnad parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U3 jelű tengeralattjáró felkutatására, amely az előző napon sikertelen torpedótámadást kísérelt meg az olasz CITTA di CATANIA személyszállító gőzhajóból átalakított segédcirkáló ellen Brindisitől keletre. A segédcirkáló a sikertelen torpedótámadást követően rárontott a támadó tengeralattjáróra, megkísérelve elsüllyeszteni azt, s megrongálta a periszkópját, ami miatt a tengeralattjáró a felszínre kényszerült. A segédcirkáló ekkor tüzet nyitott. A tengeralattjáró alámerült, s leült a sekély tengerfenékre, ahol a mélységi bombáktól további károkat szenvedett, de a hajó és legénysége másnapig kitartott. Amikor ismét a felszínre emelkednek a BISSON romboló ágyútűzzel elsüllyeszti az U3-ast (https://hu.wikipedia.org/wiki/SM_U%E2%80%933_
(Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia); https://fr.wikipedia.org/wiki/Classe_Bisson; http://conlapelleappesaaunchiodo.blogspot.com/2015/12/citta-di-catania.html).

16-án   az Ernesto Giovanni parancsnoksága alatt haladó olasz JALEA tengeralattjáró aknára fut és 15 m-es mélységbe süllyed a Trieszti-öbölben. A hajó személyzetének 8 tagja a nyomás ellenére két fedélzeti nyílást szabaddá téve képes volt elhagyni az elsüllyedt hajót. A felszínre érve azonban úgy döntöttek, hogy a hadifogság elkerülése érdekében nem az alig 3 mérföldnyire (5,5 km-re) lévő osztrák-magyar partra, hanem a távolabbi olasz Grado irányába úsznak. A tengerben töltött 14 órát egyetlen ember – Arturo Vietri, torpedómester – élte túl, a többiek kihűlés következtében életüket veszítették. A JALEA roncsait 1954 májusában kiemelték (https://www.reddit.com/r/WarshipPorn/comments/78nlg5/the_
wreck_of_the_italian_submarine_jalea_sunk_by/).

Szeptember:

27-én  az olasz BENEDETTO BRIN pre-dreadnought típusú csatahajó belső robbanás következtében elsüllyed Brindisi kikötőjében. Az esetet akkoriban sikeres osztrák-magyar szabotázsakció eredményének, ma azonban már egy elektromos zárlat miatt bekövetkezett véletlen balesetnek tulajdonítják. A legénység 387 tagja megmenekült, 454-en életüket vesztették, köztük Rubin de Cervin ellentengernagy. Később a hajó 2 db, 12 hüvelykes ágyúit Velence védelmében vetették be (http://www.gwpda.org/naval/thist24.htm).

Október:

25-én  a brit haditengerészet átad 3 db olasz tervek alapján épült S-osztályú tengeralattjárót az olasz haditengerészetnek.

November:

15-én  az olasz PIEMONTE cirkáló bombázta a Bulgáriai Dedeagacs (ma: Alexandrupoli, Görögország) kikötőjét (https://paperspast.natlib.govt.nz/newspapers/AS19151117.2.28.9).

December:

29-én    az első otrantói ütközet. Az olasz QUARTO és NINO BIXIO cirkálók, valamint 2 brit cirkáló (DARTHMOUTH, WEYMOUTH) 4 olasz és 5 francia rombolóval együtt az evakuálásra váró szerb hadsereg Durazzóban horgonyzó szállítóhajóinak az elsüllyesztésére kifutó osztrák-magyar hajórajra (1 cirkáló – HELGOLAND, 5 romboló – BALATON, CSEPEL, LIKA, TÁTRA, TRIGLAV) támad. A LIKA és a TRIGLAV aknamezőre fut és elsüllyed. A többi cs. és kir. hadihajó sértetlenül hazatér (http://www.kriegsmarine.hu/hk/ba00604f.html).